Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

III.Dalairól

gazda vette pártfogása alá a legényeket, Rövidesen megindult a beszélgetés, tréfálkozás, a játék, ós ez ment éjfélig. Mikor abbahagyták a munkát, a gazdaasszony szárazborsó levessel, aszalt gyümölccsel, kaláccsal kínálta meg a segítőket és a vendégeket. Tollfosztóba én is el szoktam járni, ott jót lehetett nótázni. Ilyen helyeken fiatalok, öregek, nők és férfiak mind együtt énekeltek. Nagy napnak számít, és jó lehetőség a közös dalolásra, ha lakodalom van valahol. Együtt van itt a fél falu. A házbéliek, a rokonok, a meghívottak a szobákban vígadnak, a lesők meg az ablakok alatt, az udvaron, az istállóban, a kamrában. Megtörtént nemegyszer, hogy az udvaron nagyobb volt a hangulat, mint a szobákban. Most két napig tart. de a század elején három éjjel, három nap ment a vigadalom. Abba az időbe szerdán kezdték a lakodalmat. Én is vótam vőfén legénkoromba. Az én násznépem kakast hozott, miko mentünk eskünni. Onnan mëg gércét leütlek. A TÁVOLLÉT HATÁSA A DALKINCSRE Először akkor mozdult ki a családi fészekből, amikor munkára ment. Ez a kiruccanás nem hagyott benne mély nyomot, mert nem tud visszaemlékezni arra, hogy hozott volna haza dalokat a távolból. Három és fél hónapot töltölt Nagykanizsán katonai kiképzésen. Itt csak zalai fiatalok voltak. A gyorsított kiképzés alatt is volt idő dalolásra. Ha kifele mentünk, ha befele, nóta mindig vót. Nézegettek ám bennünket az ablakokbu! Hátha ollan tisztünk vót, hok kihúzott kardde gyütt, akko az őrség is fegyverbe át, és ugy várt bennünket. Volt-e olyan dal, amit mindannyian egyformán ismertek? Húr- nëmigën. De tanítottak bennünket nótára is, mëg egymástu is sokat megtanulunk, mondja. Sok szép nótát tanult meg itt, de keveset tud megnevezni. Elsősorban katonanótákat énekeltek, de volt köztük minden. Az aránylag rövid kanizsai katonaidő alatt keveredhettek, cserélődhettek a megye különböző tájegységeinek a dalai. Ezután jött a hosszú fogság, ahol már az ország különböző részeiből öszszekerült emberek találkoztak, következésképpen cserélődtek a dalok. Az itt tanultak közül túl sokat ugyan nem tud megnevezni, de előkerült néhány, amit az oroszoktól hallott és tanult meg. Az idegenben tanult dalok számát 50—70re teszi, ami talán el is fogadható. Ez a két távollét négy év két hónapig tartott. Nagyon hosszú idő ez egy fiatal számára. A legszebb éveit, ifjúságát katonaként, majd fogolyként töltötte. ELFELEJTETT DALLAMOK, SZÖVEGEK Többször mondta : Miko összütt vagyunk, fújjuk ám, mint annak a rendje, de mast alig jut eszembe ëggyik-mcisik nóta. Az ismeretek elraktározása Öl