Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

köz csak annyi volt a családban, ahányan voltak. A férfiak saját zsebkésüket használták az asztalnál. Fakanál, favilla már a század elején sem volt náluk, a hegyi pincékben viszont még most is csak ezeket használják. Ha leves után száraz étel volt, a tányér ottmaradt az asztalon, de nem használták. Tésztafélét, krumplit egy nagy tálba tették az asztal közepére, és oda böködték a villájukat, onnan ettek. A hús má föl vót porciózva, miko az asztalra kerűt. Ezt a mama végezte. Legtöbbször a mama bele is tëtte a tányérjába mindenkinek, arra aztá meríthette a főzeléket. Ez alól csak jeles napokon vót kivétel. Nálunk nëm vót ollan szokás, hok ki meritt elösszö. Amëlliknek kézné vót, merített. Nëm is kinágattuk egymást. Annékü is vót étvágy. Ahho mindenkinek vót eszë, ha éhës és előtte az étel, akko enni kő. Ez alól csak a vendég volt kivétel. Öt kínálták, traktálták. Az asszonyok férjük mögött álltak ebédnél, s kanálszám merítgették a nagy tálból a levest is meg a többi ételt is. Levesevésnél tenyerüket vagy egy szelet kenyeret tartottak a kanaluk alá, hogy ne csöpögtessék az ételt az asztalra vagy férjükre. Sok esetben a tésztát is kanállal ették. Elsődleges italuk a bor volt. Sziliéknek csak mezei boruk volt, és ez ki is tartott a következő szüretig. Ha volt bor, hoztak be az asszonyok az asztalra, de nem kínáltak senkit. Jancsi bácsi alig ivott valamit. Olyan szokás volt, akinek kellett, kiment a kamrába, aztán ivott, nem zárták el senki elől. A nagypapa öreg korába jobban megitta, mint korábban. Illenko összeát a Gyulával birkózni. Szegin idesanyám szokta űket korhónyi: Të vén szamár, összeász itten gyerekké birkózni! Volt otthon pálinkájuk is. Hernyéken Ferecskóéknál főzték a pálinkát. A kamrába vót ëgy tüszel, abba tették a kazánt, besározták, aztán tűzetek alatta. Reggelente ëgy kupica pálinka is el-elmënt. Sok házná mëg pálinkáskenyeret is ëttek reggé. Ebbü még a gyerek is ëvëtt. A pákai búcsún mëg mézsört ittunk. Ez jó édës ital vót, szerettük inni. RUHÁZAT Hernyéken sem most, sem a század elején nem volt különleges népviselet, mondja Jancsi bácsi. A férfiak fejükön kalapot hordtak. Egyet vásároltak a legénynek, s ha elviselte, kapott újat. Manapság is van olyan idős ember, aki ünnepeken a vőlegénykorában vásárolt kalapját hordja. Ingük a saját maguk által szőtt vászon ümög volt. Ünnepen világos színűt hordtak, viselőst, a munkára használtat kékre festették. Az ünnepi ingüket a gazdagabb családoknál fehér pamuttal hímezték, küvarrták. Elsősorban a nyak- és mellrészt díszítették, a mellrészt körülbelül tizenöt centiméter széles függőleges csíkban. Ezt a küvarrásos ümög öt már a század elején is kevesen viselték. Ha valahova kimentek a faluból hidegebb időben — vásárra, búcsúra, templomba —, akkor az ing fölé mellényt vettek fel. Télen e fölé került a dómány. Nagykabátot akkor még nem hordtak. A nadrágos embert kinézték a faluból. Ez az urak öltözékéhez tartozott. A parasztok vászongatyát hordtak tavasztól késő őszig. Módosabb házaknál három gatyája volt minden férfinek, egy vasárnapi, egy templomi meg egy viselős. A vászongatya csizmán kívül lobogott, később meg hideg időben egy szü