Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

kebb szárút is felvettek, s ezt beletűrték a csizmaszárba. A csizmanadrágot nem ismerték. Télen keményszárú csizmát hordtak a férfiak. Mondták az öregek, hogy régen ezt së szabadott hordani, csak a nemeseknek. Bakkancs akko gyütt be, miko má ollan nagyobb vótam. Nyáron papucsot viseltek. Kislányokon egy rékli. egy kis kerek szoknya volt (összehúzott), amely úgy vót megszedve, és mintás kartonbu varrták. Se cipő, se kendő, se alsónemű nem volt divatban. Nagyobb lányok kendő nélkül nem mehettek ki a házból. A kendő alatt leeresztett hajjal jártak télen, nyáron. Ünnepnapokon hátul egy színes szalaggal összekötötték, és az hosszabbra hagyva lobogott mögöttük. Esküvője másnapján kötötték kontyba a lány haját, s attól fogva csak így hordhatta. Az asszonyok később már karton- vagy selyemkendőt viseltek. A múlt század közepe táján divatos volt a szögletes kendő, másutt úgy mondták, pacsa. A hajat vékonyka pálcikákkal erősítették kontyba, s először egy leszorítót, majd egy felső kendőt tettek fejükre az asszonyok. Az asszonyoknál, lányoknál a rövid haj valamikor az első világháború után jött divatba. Mikor az első asszony levágatta a haját, sokáig megszólták érte. Az akkori középkorú asszonyok megmaradtak a hosszú haj mellett, a lányok meg a menyecskék vágatták csak le a hajukat rövidre. Egy asszonynak általában kettő—öt inge volt. Ünnepre szëfir, hétköznapra vászon, idősebbeknek télre parget inget varrtak. A lányok kívül réklit hordtak, s ezt változtatták a divat szerint. Sok szoknyát viseltek. A külső szoknya széles volt. Mikor misére mentek, öt—hat szoknya is volt rajtuk. Alul négy—öt fehér alsó — aminek többnyire csipkés volt az alja —, kívül meg egy színes. A piros-bordó, a sötétzöld, barna szín a fiataloké, fekete az öregeké. Télen pargett alsószoknyát hordtak már a középkorú asszonyok is. Lányok cipőbe, szoknyáiba, réklibe és ëgy hárászkendőbe mentek a legnagyobb hidegbe is templomba. Harisnyát már a századfordulón ismerték, de csak télen hordták. Nyáron mezítláb mentek még a templomba is. Bugyit sem télen, sem nyáron nem hordtak, a melltartót meg nem is ismerték. Télen hárászkendőt terítettek magukra. Ebből több is volt már egy családban. A fiatalok piros, kék színűt, az öregek sötétkéket vagy feketét hordtak. Több háznál, mikor férjhez ment a lány, nagykendőt vettek neki, ezt viszont csak akkor viselte, amikor jöttek a gyerekek. Ebbe tekerték bele a kicsit, és vitték az ölükben vagy a hátukon. Tehetősebb családoknál volt félünnepi ruhájuk is a férfiaknak, amit akkor vettek fel, amikor vásárra mentek, vagy a templomból már megjöttek, és levetették az ünnepi ruhát. Vasárnap csak etetésnél vették fel a hétköznapi ruhát. Egy, esetleg két öltöny ünnepi ruha kiszolgált egy embert. Ahogy öregedett, vele fakult, kopott, rongyolódott a ruha is. VOLT-E TISZTSÉGE? Nëm szereltem én forgódni, csak mëg vótam úgy. Apám, az bíró is vót, ezerküencszáztu tagja vót az iskolaszéknek is.