Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

sek kezébe összpontosult a birtok. A fél falu az öreg Tóth Imréé volt, Nem volt értéke a földnek a községben. Nemegyszer emlegetik, hogy az öreg Tóth még egy darab kenyérért is kapott földet, New uv vót ám, min mast. Hiába vót főggyö az emberfiának, nëm vót erő hozzá, nëm vót állatlya mivel megmunkálta. Nëm tudták forgatni magukat, aztá lassan eladogatták a főggyeiket. Mëg nëm is tudlak ám okossan gazdákonni akko még. Azon mi së gondókodtunk sohase, hogyan lehetne jobban, csak csinátuk ëggyik nap a másik után, ugy ahogy az öregektü láttuk, hallottuk. A kevés földön gazdálkodók és a földnélküliek napszámba jártak. Napszámbu nëm lëhet mëgéni, mer a parasztok nëm fiizettek a napszámér, hanem visz~ szadógoztatták, letörlesztették, bort vagy gabonát adlak érte. Ëgy igásnapszámér három nap is el költött mënni az ollan embernek. A múlt század végétől nagyon sok idegen család költözött a faluba. Az idegenek ügyesebbek, fürgébbek voltak, és serkentőleg hatottak a törzslakosságra. A hernyéki lakosság egyébként sem volt lusta, szeretett dolgozni. Kenyérkeresü jelző is ragadt más falusiak által a községre. Az 1910-es évektől megindult a harc a földért, a többért. A tízes évekre már nagyon fölszökött a föld ára. A Szili család is a beköltözöttek közé tartozott. Vettek itt egy rossz házat, huszonöt év múlva egy — akkor hatalmasnak mondott — új házat építettek. Öt hold földdel kezdtek, és az osztozkodásnál — testvérek kifizetése után — húsz hold körüli birtokot osztottak el az otthon maradó három testvér között. Jól gazdálkodtak, mondják a faluban. Mikor Jancsi bácsi megjött a fogságból, nem akarta elhinni, hogy övék az az új ház. Nagy család volt, de mind jó dolgos, munkaszerető ember. A lányok is mind, Kati, Vëra, Rëszka úgy mentek, mint a sárkányok. Megfogták a munkát. Kati is megkapat velenk. Laci még kissebb vót, de otthon maradt megetetni, aztá gyütt utánnunk, hozta a reggelit és beát ő is. Nëm költött ezeknek kocsma mëg illesmi, csak dógoztak. Vót ott főd is, erő is vót hozzá, aztá a többi csak gyütt — így nyilatkoztak róluk a faluban. Megtörtént — mondja Jancsi bácsi —, hogy idesapám egyidőbe azonos mennyiségű fődet vásárát ëgy Hernyékbü eköltözött személtü ëgy másik falubelivel. Az apránként eladogatta, föléte, a mienk maradt, sőt gyarapodott. Az én apám szerzett birtokot — többnyire adósságra —, de aztá dógozni is költött, hogy mehessen a pénz a kamatba. Nëm gyutott ám ruhára mëg illenre. A földek trágyázására sem fordítottak gondot. A kisszigetieket csúfolják, hogy úgy trágyázták meg a földjeiket, hogy szalonnát böktek a borona fokára, mert hallották, hogy a zsíros föld jobban terem. A gabonafélék mindegyike megterem, de főként búzát és rozsot vetnek. A századfordulón nagyon kevés gabonát termeltek. Nem voltak megfelelő szerszámaik — sarlóval arattak, kézicséppel vágatták ki a szemet a megbontott kévékből —, de értékesíteni sem tudták. Elbébelődtek az aratássá, cséplésse. Az aratást idejében megkezdték, de a cséplés legtöbbször késő őszre, télre maradt. A köles, a hajdina, a kukorica is elfogadható termést hoz. Takarmánynövények közül a burgondi, a tök; háztartásban felhasznált termény közül a bab és a mák; feldolgozásra szánt termények közül a kender, a len található meg. Abba az időbe nyóc hód búzát, öt hód rozsot vetettünk., a többi szántó meg vëgyëssen — mondta Jancsi bácsi. Mig összütt vót a család, negyven múzsa körű termeti búzánk, ebbü húszat eladtunk. A háború előtt kilenc—