Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

tiz forint vót ëgy mázsa buza, de a háború alatt erössen változott. Állatokica érlë mëg foglalkozni, ábbu lehetett pénzűni. Am má drága tehén ved, amëïlikér kétszáz forintot kérlek. Nekünk akko ugy öt—hat szarvasmarhánk vót, mëg húsz körüli baromfi. A bajj ott vót, hogy gyöngék vótak a f'ódek, aztá azér költött annyit dógozni. A munka mëg magvát vele, a termés mëg kevessebb. Száraz időbe ollan a hërnyéki föd, mint a kőszikla, sol: esőbe mëg erohad a termés — mondták a faluban. Nyár végén, az utolsó kaszálás után az állataikat kihajtották a legelőre, és az őrzést főként gyerekekre vagy öregekre bízták. Szabad volt más földjén, rétjón is legeltetni. Igásállatuk a tehén volt. Nagyobb gazdáknál volt ökör- és lófogat is. 1907ben mindössze négy ló volt az egész faluban, de az is egy gazdánál. Az 1950-es évek elején vásároltak néhánv lovat igásállatnak. 10. Szénahordás Gyümölcsfákra, gyümölcsre nem sokat adtak. Amit nem fogyasztottak el, az elrothadt a fa alatt. Néhány háznál a húszas, harmincas években a szilva egy részét kenyérsütés után megaszalták, a másik részét kereskedőknek adták el. Kevés gazda volt, aki összegyűjtötte a gyümölcsöt, é<s pálinkát főzetett belőle. A húszas évek táján jött divatba -— mondták —, hogy a fáról lehullt almát, körtét, szilvát az asszonyok összeszedték, és a disznóknak adták. MEGÉLHETÉS Nem volt könnyű dolog a megélhetés. Kevés volt a termés a gyenge minőségű földön, a szorgalommal is baj volt több családnál, meg nem is tudtak okosan gazdálkodni. Az a cél lebegett előttük, hogy pénzzé kell tenni, amit csak lehet, minél kevesebbet kiadni, hogy minél előbb földet tudjanak vásárolni.