Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

A megye egyik leghűvösebb, legcsapadékosabb területe. Talaja vékony, sovány, agyagos, így a csapadék nagy része a felszínen folyik el. A zárt, mélyebb területeken a víz megáll, s posványossá, értéktelenné teszi a területet. A kedvezőtlen talaj adottságok miatt csak a munka sok, a termés kevés. Erdőben viszont gazdag terület. A fenyő, bükk, tölgy és gycrtyánfa gazdag talajra talál. Olyan sűrű erdő volt itt valamikor — mondják a régiek —, hogy az Üjmajori-erdőrészen világos nappal is sötét, félelmetes volt az erdő mélye. A lakosság által kiirtott erdő helye alkalmas volt a földművelésre. Búza, rozs, árpa, zab, kukorica, burgonya, lucerna, lóhere, kender és len termelésével volt érdemes foglalkozni. Érdekes termésforgóról beszélnek a faluban, és a régi dűlőnevekből is arra lehet következtetni, ha a szántóföld nem adott jó termést, füvesítették vagy erdősítették. Az évszázados erdők helye pedig alkalmas a talaj művelésére. Például szolgálhat a Savánréti-legelö elnevezésű terület, ami most nagyobbrészt erdő; a Jobbágyi-legelő most szántó és rét; a Bikaréti-oldal és a Nagyréti-oldal meg teljes egészében erdő. Jancsi bácsi életrajzában is említi, hogy a három hold erdőjük is olyan területen volt, amit legelőnek neveztek. Hadd szolgáljon még néhány adat a község gazdálkodásához 1950-ből: 415 lakója volt a községnek ekkor, ebből 121 férfi munkaerő. 71 állati igaerő, 180 szarvasmarha — köztük 95 tehén —, 40 ló. Ezen kívül 170 sertés. 5 juh és 1395 baromfi volt a községben. A Molnár családnak volt a legtöbb birtoka: 43 kh 1223 négyszögöl. Rajtuk kívül még két családnak volt húsz hold felett birtoka, a többség öt—nyolc holdnyi területen gazdálkodott. A század elején is hasonló nagyságú a község területe, de mivel akkor a föld még kevésbé érdekelte az embereket, tehetségük sem volt hozzá, így egye9. A község földterületének megoszlása