Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése
A terület nagy részét pleisztocén üledékek borítják. A pleisztocén elején a még mindig erre felé folyt Duna továbbra is homokot rakott le, ami jelentős szerepet játszott a sajátos,, egyenes futású meridionális völgyek kialakításában. 2 (A földrajztudomány meridionális völgyeknek nevezi a Zalai- és a Somogyi-dombságra jellemző, a hosszúsági körökkel — meridiánokkal — párhuzamosan futó É—D irányú völgyeket.) Területünkön a másik jelentős képződmény a kavics. Ezt az Alpokból lefutó : folyók a dombság nyugati részén terítették el a Duna homoklerakásával egyidőben. Kavicsot a Zalától délre már csak kisebb foszlányokban találhatunk a felszínen. Az eddig említett földtani képződményeken kívül gyakoriak a löszös üledékek. A geológiai térképek általában csak a Zalától északra, és a Szévíz völgyétől keletre jelölnek löszös anyagokat 3 , pedig kisebb-nagyobb foltokban a Szévíz völgyétől nyugatra is előfordulnak (Baknál, Söjtörnél, Tófejtől Ny-ra, stb.). ^A löszös üledékek jelenléte a terület felszínfejlődésében is egyértelműen tükröződik. Az óholocén időszakból két üledék említhető meg. Az óholocénban szélfújta futóhomok települt a Principális-völgyben, a Principális-csatorna völgymedencéjében pedig nagy területeket borító tőzeg képződött. Napjaink üledékképződésében a fő szerepet a folyók, patakok vize és a nyári záporok alkalmával lezúduló hatalmas víztömegek játszák. Ezek pusztító munkájának eredményeként a meridionális völgyek talpán jelentős vastagságú üledék halmozódik fel. A Válickától keletre eső területeken jelenkori édesvízi mészkő lerakódásokkal is találkozhatunk (Hidegkuti-forrás völgye Kisbucsától K-re). Az előbbieket figyelembevéve a folyóvíz valamennyi hordalékszállítási típusa létrehozta a maga felszíni formáit a területen. Napjainkban azonban a lebegő hordalékmozgás túlnyomó volta jellemzi a felszínfejlődést, de mellette szerepet játszik a görgetett és az ugráltatott hordalékszállítási mód is. Csak az oldott (karsztos) hordalékszállítási mód nem befolyásolja döntően a terület felszínfejlődését, bár egyes helyeken övé a döntő szerep. (Pl. búvópatak, löszbarlang, löszkút stb. — ezekkel a jelenségekkel egy későbbi dolgozatomban kívánok foglalkozni.) A meridionális völgyek kérdése A dombvidék múltbeli és jelen geomorfológiai és tájképi jellegét elsősorban a rendkívül intenzív völgyfejlődés határozza meg. A terület érdekes természeti földrajzi képződményei a magyar földrajzi szakirodalomban sok vitát kiváltott É—D irányú meridionális völgyek. Ezek a következők: Válicka-völgy, Szévíz-völgy, Principális-völgy és az Alsó-Zala völgye. E dolgozat keretében azonban csak a Válicka és a Szévíz völgyével foglalkozom részletesebben. A völgyek fő alaktani tulajdonságai a következőkben foglalhatók össze: 2 Kádár László: A Magyar medence feltöltődése. Acta Geographica Debrecina, 1964. 3 A Dél-Dunántúl atlasza. Budapest, 1974. Szerk. Radó Sándor.
