Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése
1. Merev, egyenes vonalat követnek. 2. Nyugatról kelet felé haladva az É—D-i irányuk legyezőszerően ÉNy— DK-ire változik. 3. A lejtésük rendkívül enyhe, nincs kezdeti meredek szakaszuk. 4. Kivétel nélkül jellemző rájuk a völgyi vízválasztójuk. Meridionális völgyekről csak a Kelet-Zalai-dombság völgyeinek esetében szokás beszélni, de nem kerülheti el figyelmünket a Válickától Ny-ra található területek völgyhálózata sem. Göcsej völgyeinek nagy része szintén közel Ê—D-i futású. A legérdekesebb a Cserta-patak völgye, hiszen ha futását É-i irányban meghosszabbítjuk, vonala közel oda irányul, ahová a már említett zalai vagy somogyi meridionális völgyek meghosszabbításai. A probléma egy kérdésfelvetést mindenképpen megérdemel. Nem képzelhető-e el, hogy a Cserta-völgy a Felső-Válicka völgyéhez hasonlóan meridionális völgy, vagy legalább is hajdani meridionális völgykezdemény? Ügy vélem, a kérdés mindenképpen jogos. Hiszen, ha a korábban említett völgyek hosszát vizsgáljuk, megállapítható, hogy nyugatról kelet felé növekvő hosszúságot mutatnak. A Cserta-patak felső egyenes szakasza, mint kezdő tag feltétlen beleillik a sorba. A gyanút tovább erősíti az a tény, hogy a Cserta forrásától É-ra, jobbról a Zalába ömlő Szentmihályfai-patak, illetve a balról a Zalába torkolló Zsiger-patak futása ugyanazt az irányt mutatja. Ha a Cserta és a Szentmihályfai-patak vízválasztóját, összehasonlítjuk az Alsó- és Felső-Válicka völgyi vízválasztójával, megállapíthatjuk, hogy a küszöb mindkét esetben körülbelül kétszáz méter tengerszintfeletti magasságban van. De, ha tovább vizsgáljuk a kérdést, megfigyelhetjük azt is, hogy a meridionális Válicka-völgy futása Pusztamagyaródtól délre korántsem jelölhető ki olyan egyértelműen, mint a Szévíz vagy a Principális-csatorna völgyében. Az utóbbi két völgy esetében a 150 m-es szintvonal egyértelműen meghatározza a meridionális völgy jellegét a Zala és a Mura között. így tehát a Cserta-völgy és a tőle É-ra található, korábban már említett két patak völgyének É—D irányú folytonossága ugyanolyan joggal állítható, mint az Alsó- és Felső-Válicka völgyének összefüggése a Mura felé. A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a Cserta-völgy is meridionális jellegűnek tekinthető. Csak míg a Válickától keletre eső völgyek már eljutottak a maturus (érett), esetleg szenilis (elaggott) állapotig, addig a Cserta-völgy fejlődésének még csak juvenilis (kezdeti) szakaszában van. A meridionális völgyek keletkezésével kapcsolatban az évek során több elmélet látott napvilágot. Cholnoky Jenő tektonikusán előre jelzett szélbarázdáknak tekintette az említett képződményeket' 1 . A kérdés ilyen megközelítése mindenképpen hibás a következők miatt: 1. A Zalai-dombság a Kárpát-medence egyik legcsapadékosabb területe. 4 Cholnoky Jenő: Magyarország földrajza. Tudományos Gyűjtemény 101. kötet, Danuvia, Pécs, 1929.
