Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron
A IX— X. század fordulójára keltezhető telepen Gömöri János szerint fejlett munkamegosztás volt: 1. A bucavasat az olvasztó telepen nyerték, és az újra izzító kemencékben hevítették, kalapálással megfelelő minőségűvé alakították. 2. Külön kis műhelyekben fa és szíj alkatrészekkel szerelték fel a vastárgyakat, és utólagos kovácsolási munkát végeztek. 24 3. A kovácsműhelyben a szükséges felszerelési tárgyakat (sarkantyú, kés, lemez) kovácsolták vasból. A várpalotaihoz hasonló, nagyméretű kovácsműhelyek működtek más helyeken is a kora középkorban. A Szarkel kazár erődből ismert X. századi kovácsműhely is hasonló, ovális formájú gödör, de kisebb. 25 A Nyugat-Csehországban fekvő Mutéjoviceben tárt fel egy kovácstelepet Radomir Pleiner 1963—65-ben. A telepen XI. századi vasolvasztó kohót talált és két kovácsműhelygödröt. Az egyik a XIII. század közepére, a másik a XIII. század végére keltezhető. A szabálytalan formájú nagy gödrökben itt csak egy tűzhely volt (18. sz. kép). Késeket, ekevasakat, kulcsokat készítettek a kovácsok, de félig kidolgozott vastárgyak is előkerültek. A kovácsok javító munkát is végeztek. Pleiner szerint meghatározott tárgyak készítésére specializálódott falusi kovácsok dolgoztak ezen a telepen. 26 A mutéjovicei gödörműhelyek kisebbek, mint a várpalotai, és csak egy tűzhely van bennük. Mégis — a Tilleda Pfalz-i gödörműhelyekkel együtt — a legközelebbi analógiái a várpalotai kovácsműhelynek. 27 Végigtekintve az eddigi kutatások alapján ismert kora középkori kovácsműhelyeket, megállapíthatjuk, hogy a három Zala megyei objektum csak részben hasonlítható hozzájuk. A zalaszabari, csonkahegyháti és csatári gödrök kisebbek és körülöttük nem találtunk épületre utaló nyomot (házrészletet, cölöp- és karólyukat). A gödrök alapvető működési elve: a középen feltárt tűzhely és a mellette, rajta levő salak — mégis Várpalota és Nyugat-Csehország felé mutat. Nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, hogy külön vált-e a vaskohászok munkája a kovácsokétól, de az a valószínű, hogy a nemeskérihez hasonlóan a kovácstelepen, vagy annak közvetlen közelében dolgoztak a kohászok is Csatáron, ahol azonban a kovácsok idegen helyről származó nyersvasat is feldolgoztak. Megállapíthatjuk, hogy sajátos forma és technika őrződött meg Zala megyében a IX. századtól a XII. század elejéig. A kovácstelep közelében Csatáron biztosan nem volt település, feltehetően Csonkahegyháton sem, hiszen a gödrök közelében feltárt templom későbbi, a XIII. századra keltezhető. Zalaszabaron sem talált házat Müller Róbert, itt azonban az ásatás eddigi eredményei alapján nem dönthető el, hogy a településtől távol, vagy a település részeként működtek-e a kovácsműhelyek. Mindhárom lelőhelyen kerültek elő használati kerámiatöredékek és háziállat csontok, köztük lócsont is. A lovat még az Árpád-korban is megették. A többi 25 Gömöri J. (1976) 85. és a 143. jegyzet. 20 Radomir Pleiner: Stredoveke sidliste s kovárnami u Mutéjevic. Pamatky Archeologické 1969.2. 533—571. 27 Gömöri J. (1976) — 85.
