Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron
állatcsont is az itt dolgozó kovácsok étkezése nyomán maradt a műhelygödrök visszatöltésében. A Csatáron gödörbe elásott lókoponya azonban középkori hiedelemvilágunkra enged bepillantást. Ösi szokás volt, hogy a megevett ló koponyáját megőrizték és felhasználták Árpád-kori falvaink lakói. Ezek felkerültek a településen belül leütött karóra, kerítésre, méhesekbe. A kitűzött lókoponyát rontás, igézés elleni védekezésként használták, akár a településen belül, egyes építményekben, vagy tágabb területen, a falu határában, embert, állatot igyekeztek ezzel a veszélytől megóvni. A tiszalök — rázompusztai Árpád-kori falu közepe táján az egyik ház omladékában találtak lókoponyát. 28 Bökönyi Sándor megállapítása szerint a csatári lókoponya ehhez hasonló, keleti típusú lóé volt. A bashalmi Árpád-kori telepen két lókoponyát talált Kovalovszki Júlia. Az egyik — feltehetően műhelynek készült — ház omladékából került elő egy ép lókoponya, a másik lókoponya egy vasolvasztó (?) műhelyben, a padlószint mélységében feküdt. A 2,5X3,5 m-es, földbeásott műhelyben négy gödröt bontottak ki. Az egyik kerek, 20 cm átmérőjű kitapasztott gödröcske 12—13 cm-re mélyedt a padlóba, erősen át volt égve. Belsejében vasrögöket és a felületére olvadva salak darabokat találtak. Az olvasztógödörtől északnyugatra egy mélyebb, tojásdad alaprajzú gödör volt, melynek oldalát egymás mellé illesztett malomkődarabokkal egészítették ki, alját letaposták. Hamut és vasrögöket találtak benne. Az épület belsejében hamuval erősen kevert földjéből sok vassalak, vasrög és vascipó töredéke került elő, hasonlóan, mint a Visegrád várkerti település kovácsműhelyéből. 29 Mindkettő egy szokványos Árpád-kori falusi kovácsműhely, amely a település közepén működött. A kovácsműhelyek közelében elásott lókoponya tehát a rontás elhárítását célozta. A pogány hitvilágban gyökerező szellemi hagyományt őrzött meg a kereszténység felvétele után is. 30 Különösen érdekes ez azért, mert köztudomású, hogy a kovácsmesterségnek misztikus erőt tulajdonítottak a népvándorláskorban és a kora középkorban. 31 Csatár helye a középkor településrendjében Csatár, illetve Csitár helynevünk a szláv scitar-i-ból származik, eredeti jelentése „pajzskészítő". A középkori magyar nyelvben a szláv kölcsönszó „csatár" alakban közszó lett és jelentése valószínűleg „fegyverkészítővé" bővült. Kniezsa István a XI. századi Magyarország etnikai térképének megrajzolásakor ezt a helynevünket szláv lakosság jelenléte bizonyítékának tekintette, mivel azonban ez időben volt nyelvünkben ilyen közszó, a csatár névalak egyaránt utalhat szláv vagy magyar fegyverművesre. A csitár változatot csak szláv jellegű területekről (Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Zala megye) a csatár alakkal 28 Méri I. (1964) — 111—114. 29 Kovalovszki Júlia: A dobozi és bashalmi Árpád-kori faluásatások. Folia Arch. XVI. 139—140. 30 Méri I. (1964) — 111. 3i Bartha Antal: Honfoglaláskori kovácsmesterségünkről. Történelmi Szemle 1958» I. 328.
