Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron
gek mellett gyengébben felszenült ferrit struktúrájú rétegek jelentkeztek, melyekben a ferritszemcsék nagyobbak voltak. Ezek a rétegek foszfortartalmukban is különböztek egymástól: az erősen felszenült rétegekben kevesebb volt a foszfor. Néhány réteg között hegesztésre utaló salakzárványok voltak. Ez a részlet több darabból volt összehegesztve. sarkantyú töredék (lt. sz. 66. 1. 23.) egyenlőtlenül felszenült vasból készült. A szerkezet az egészen ferritestől (ahol a szén csak nyomelemekben jelentkezett) az egészen perlitesig (ahol a széntartalom elérte a 0,7% G-t) váltakozott. szög (lt. sz. 66. 1. 24.) ferrit struktúrát mutatott. 8 Jerzy Piaskowski szerint a Csatárról származó vastárgyak mennyisége kevés ahhoz, hogy a vizsgálatok alapján fel lehetne dolgozni az itteni vastermelés szintjét és technológiai színvonalát. Nem dönthető el, hogy a vizsgált tárgyak — illetve a készítésükre szolgáló vas — egy olvasztási helyről származik-e, vagy különböző helyekről. Az ismeretlen rendeltetésű vastárgy pl. olyan vasból készült, mely egyenlőtlenül, de elég erősen felszenült, a szög viszont alig szenített vas struktúráját mutatta. A szög viszont készülhetett — Piaskowski szerint — a buca gyengén felszenült részéből is. A vastárgyat különböző részekből kovácsolták össze, melyeknek más és más volt a szén és foszfortartalma, de az összekovácsolás egy előállítási helyen történt. Ezektől a tárgyaktól különbözik a kés, amely kikovácsolás után cementálva lett. 9 Ha viszont figyelembe vesszük Vastagh Gábor véleményét a tárgyak nikkeltartalmáról, akkor nagyobb biztonsággal mondhatjuk, hogy a nikkeltartalmú kés, vastárgy és sarkantyú egy vasbucából készült, és ezt a vasbucát nem Csatáron készítették, hanem valahonnan messziről hozták. A metallográfiai vizsgálatok alapján nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy vasolvasztó kohó is volt-e Csatáron, vagy csak a vasat feldolgozó kovácsműhely az, amit itt feltártunk. Az e témával foglalkozó hazai és külföldi kutatók: Nováki Gyula, Heckenast Gusztáv, Gömöri János, valamint Radomir Pleiner, Kazimierz Bielenin — valamennyien kovácsműhelynek vélték a csatári gödöregyüttest. 10 Jerzy Piaskowski a személyes konzultáció alkalmával, a kutatási dokumentáció átnézése után szintén kovácsműhelynek határozta meg a gödröket, de nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a vasérc kohósítása is helyben történt. Ezt alátámasztani látszik, hogy a gödrök itt is víz közelében, a domboldalnak a mocsaras patakhoz közeli oldalában voltak és abban is megegyeznek a többi magyarországi vasolvasztóhely földrajzi fekvésével, hogy a domb mellett egy kisebb mellékvölgy torkollik a Válicka széles völgyébe. A mellékvölgyben egy kisebb patak folyik és ez a vasfeldolgozó hely alatt ömlik be a Válickába. 11 Kimondottan a vas kohósítására szolgáló gödröt vagy kemencét nem találtunk. Nem került elő egyetlen fúvóka sem, bár ez nem szól feltétlenül az itteni 8 Piaskowski (1972) — 1—8. sz. kép. 3 Piaskowski (1972) — 5. 10 Nováki Gyula és Heckenast Gusztáv már előkerülése óta számontartotta a lelőhelyet. Gömöri Jánossal több alkalommal konzultáltunk. Jerzy Piaskowskival 1972-ben, Radomir Pleinerrel 1973-ban, Kazimierc Bieleninnel 1974-ben folytattam személyes konzultációt. Valamennyiüknek szeretnék köszönetet mondani értékes tanácsaikért. 11 Heckenast—Nováki—Vastagh—Zoltay: (1968) 63.