Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron

kohósítás ellen. A Nyugat-Magyarországon feltárt kohóhelyeken akadnak olyan kemencék, amelyeknek a falába van, el nem mozdíthatóan, a fúvóka beépítve.

12 A csatári gödrökben talált salakmennyiség kevésnek mondható. A ,,H" jelű gödörben találtunk lyukacsos szerkezetű, kékes árnyalatú fekete színű, fényes felületű salakdarabokat (16. sz. kép) — 1—4.). Ezek a gödör déli vége felé magasodva helyezkedtek el (7. sz. kép), míg a gödör északi, nyugati és keleti oldala erősen át volt égve. Milyen célt szolgálhatott ez a gödör? A vasérc kohósítása nyomán keletkezett nyers vasbuca valójában inkább apró vasdarabokból és sok salakból álló gubanc volt. Ezt a nyers bucát többször újra ki kellett hevíteni és izzó állapotban kalapálással a salakot belőle kisajtolni. Ez úgy képzelhető el, hogy az izzóvá hevített, említett „gubancot" kivették a tűzből és — nyilván egy üllőül szolgáló kövön — erőteljesen kalapállak. Ezt többször megismételték, amíg csak vasbuca, vascipó nem lett belőle. Eközben belőle a salak minden oldalról kisajtolódott, mint egy szivacsból.

13 Ügy véljük, nem járunk messze az igazságtól, ha az erősen átégett oldalú „H" és ,,J" jelű gödröt a nyers vasbuca újrahevítésének valamely fázisául szolgáló tüzelőhelynek gondoljuk. A „J" gödör tetején fekvő lapos kő üllőül is szolgálhatott. A ,,B" jelű gödör tipikus kovácsműhely. A 2,5 m átmérőjű kerek gödör közepén 1,10 m átmérőjű területen égett a tűz. Itt melegítették a salaktól még nem teljesen megtisztított bucát és talán a közelében készítették azokat a kovácsoltvas tárgyakat, amelyeket a gödör visszatöltésében találtunk. Az ,.E'' és a hozzá kapcsolódó „F" jelű gödör cementáló kemence lehetett, ahol faszénporba ágyazva hevítették a vasat, hogy izzó állapotban szenet felvéve, edzhetővé váljon. Ezt a technikát — ahogyan Jerzy Piaskowski vizsgálataiból kiderült — ismerték a csatári kovácsok. Az ásatás és a metallográfiai vizsgálatok eredményeivel ma még nem tudjuk egyértelműen igazolni, hogy a vas kohósítása is helyben történt-e Csatáron.

14 Ha a ,,H" és a „J" jelű gödör valóban újrahevítő tűzhely, akkor a vas kohósítása helyben kellett, hogy történjen, hiszen a bucakemence közti terméket kész vasbucává alakító kihevítő tűzhely még a kohóhoz tartozik. Ez a kohó még lehet, hogy a földben rejtőzik, a valószínűbb azonban az, hogy az istálló építésekor elpusztították. Ha valóban itt történt a kohósítás, ez nem zárja ki, hogy annak közvetlen közelében egy igazán alakító kovácsolóműhely is dolgozott Csatáron (,,B" és ,,E"—„F" gödör). A nikkeltartalmú vastárgyak (vagy a készítésükre szolgáló vasbuca) azonban aligha készültek Csatárban. Piaskowski vizsgálatai szerint ezek alacsonyabb foszfortartalmú fémből készültek. Ha vaskohósítás is folyt 12

Vastagh Gábor lektori véleménye Lásd még: Heckenast—Nováki—Vastagh—Zoltay: (1968) 56. 13

Vastagh Gábor lektori véleménye. Lásd még: Heckenast—Nováki—Vastagh—Zoltay (1968) 92—93. Ví Ehhez az előkerült salakokról el kellene dönteni, hogy kohász- vagy kovács-salakok-e. Vastagh Gábor véleménye szerint a kérdés eldöntéséhez röntgen diffrakcióval vagy „metallográfiával" meg kellene állapítani, hogy van-e magnetit a salakokban.