Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Mérey Klára: Zala megye gyáripara
Az újságíró tudósítása szerint ebben az esztendőben 60—100 munkás dolgozott ebben a gyárban, akik Csabrendekről és Gyepűkajánról jártak be, és egész munkásdinasztiák alakultak a gyár körül. A munkások keresete napi 5—6 pengő volt. 9 A hivatalos kimutatás ugyanakkor az egy napszámos keresetét 3,85 pengőnek, a betanított 9 férfi munkásét 27 pengőnek jegyezte fel. ln (Ez már összesített érték.) A faipar viszonylag fejlett volt Zala megyében, az üzemek száma az ország ez iparágban dolgozó üzemei számának 2,8%-a volt. Noha az alkalmazott munkások aránya az országosan a faiparban dolgozó munkásoknak alig 0,8— 0,7%rát alkotta, a Zala megyei üzemekben megtermelt termelési érték elérte az országosnak 1%-át Ez azért kiemelendő, mert hiszen az országos adatban ekkor Erdély visszacsatolt részének hatalmas gőzfűrészei által termelt érték is szerepel. A bőripar egy mellékága: a kefegyártás rendelkezik Zala megyében csupán gyárüzemmel 1942-ben. A Nagykanizsán 1919-ben alapított Hungária Seprő- és Kefegyár szerepel ebben a jegyzékben. 1936-ban még két nagykanizsai kefegyárat tartottak nyilván, mint gyáripari üzemet, de ezek egyike időközben megszűnt. A gyár átlag 24 munkást alkalmazott, s legnagyobb munkáslétszáma 29 volt. Közöttük 11, illetve 12 volt a nő, akiket betanított munkásként alkalmaztak. A gyárnak 8 villanymotorja, 21,1 LE teljesítménnyel dolgozott. Az évi termelési értéke (102 ezer P) az országos sörte-, szőr-, tollipar 38 üzemében előállított értéknek 0,7%-át tette ki. Az időlegesen Zala megyéhez csatolt Muratáj adatainak figyelmen kívül hagyásával a fonó-szövőipar 3 üzeme nagyon kis szerepet játszott a megye iparszerkezetében. Az „Ideál" kötött- és szövöttárugyár Nagykanizsán 39, illetve 53 munkással 298 napon át dolgozott, 6 napig — sztrájk miatt — állt a gyár. 6 vülanymotor 13 LE-s teljesítménnyel alkotta a gépi erőt. Az üzem termelési értéke mindamellett meghaladta a félmillió pengőt. A másik két, ehhez az iparághoz tartozó gyár „textilkikészítő" üzem volt, az egyik Nagykanizsán fonalfestő, a másik Zalaegerszegen kékfestő gyár. (Pálcsics Ferenc, ill. Schütz Sándor és fia üzemei.) A zalaegerszegi gyár szünetelt 1942-ben, a nagykanizsai 373 ezer P termelési értékével, és az alkalmazott 41, ill. 50 munkásával a középüzemek sorába tartozott. — Az iparágban dolgozó két üzemben 9, ill. 10 órás volt a napi munkaidő, mindkettőben volt művezető és aránylag nagyszámú szakmunkásréteg. (8, ill. 30 fő). Mindez hasonlónak mutatja az iparág többi üzemeihez. Ha a fonó- szövőipart a Dráva és a Mura közti, Zala megyéhez kapcsolt községek gyáriparával együtt vizsgáljuk, az összkép egyszerre megváltozik. Az iparág termelési értéke azonnal az élelmiszer után következik, közel 14 millió P produktumával. A Muratáj Zala megyéhez csatolt részén 7 üzeme volt ennek az iparágnak, s noha az egyik Csáktornyai üzem adatait nem dolgozták fel, (feltehetően szünetelt) a többi 6 pamutszövetgyártó (2 gyár), kötött és hurkolt árut előállító (3 gyár) és textilkikészítő üzem (1 gyár), összesen 13 "ZMÉ, 1942. június 6. 3. p. 10 Az 1942. évi adatok forrására lásd 8. jegyzet.
