Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Mérey Klára: Zala megye gyáripara
millió pengő értéket állított elő, s átlag 1352, legnagyobb üzemében pedig 1471 munkást foglalkoztatott. Az alkalmazott gépek összteljesítménye 883,6 LE volt. A gyárak leglényegesebb adatainak arányát vizsgálva azt találjuk, hogy ennek az iparágnak több mint 90%-át Muratáj Zala megyéhez csatolt részének a gyárai állították elő, ezek alkották. (Az álló- és forgótőke 96%-a, az átlagos munkásszám 95 és a termelési érték 93%-a esett a megyében ezekre az üzemekre.) Az üzemek döntő többsége az 1920-as és 1930-as években alakult, mindössze a textilkikészítő gyár alapításának éve esik a századfordulóra. Mindezeket figyelembe véve tehetjük azt a megállapítást, hogy az ország fonó- és szövőipari gyárainak 1,6%-át alkotó Zala megyei gyárak, amelyekben az átlagosan alkalmazott munkásoknak 1,8%-a dolgozott ekkor, az országban ebben az iparágban előállított termelési értéknek 1,2%-át hozta létre. A ruházati iparhoz a „törzsmegyében" egy nagykanizsai cipőgyár tartozott csak (Szabó Sándor volt a cégtulajdonos), amely 1924-ben alakult, és 21—25 munkással dolgozott. 1942-ben 28 napon át szünetelt az üzem, 21 napig nyersanyaghiány miatt állt, 7 napi munkaszünetnek „egyéb" oka volt. Az 1942-ben előállított termelési érték 124 938 P volt. Az üzem kihasználtsági fokát 60%nak jelezték. A munkások, akik — egy tanonc kivételével — mind szakmunkások voltak, napi 8 órát dolgoztak. Ennek az iparágnak a visszacsatolt Alsólendva vidéken is volt egy nagyon régi, még 1906-ban alapított üzeme: a Hungária Hazai Esernyőgyár Rt., amelynek üzeme Alsólendván volt. Ez 1942-ben 34—36 munkással 6,8 LE-s 3 villanymotorral több mint 600 ezer P értéket állított elő, noha csak 75%-ban volt kihasználva. A megye gyáriparának ruházati ága azonban még így is igen gyenge. A két üzem együttes termelési értéke az ebben az iparágban országosan termelt értéknek mindössze 0,35%^át tette ki. Ehhez a képhez azonban az is hozzátartozik, hogy 1942-ben a nyersanyagellátás nehézsége, a háború miatt egyre nagyobb szerephez jutó lábbeli központ nyersanyagelosztó és irányító szerepe igen sokszor negatívan is éreztette hatását. Zala megyének, mint mezőgazdasági megyének elsősorban az élelmiszeriparból kellett volna kivennie részét, s ha a gyáripar szerkezetét vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy valóban ez volt a vezető iparág. A „törzsmegye" gyáripara termelési értékének több mint a felét az élelmiszeripar üzemeiben hozta létre. Az álló- és forgótőke nagyságát tekintve ugyan a villamosenergiaipar — már csak az iparág természetét tekintve is — megelőzi, a munkások számát tekintve pedig a kő-, föld-, és agyagipar az első. A gépek teljesítőképessége alapján a vegyüpar és a villanyipar áll előtérbe, de a termelési érték zömét az élelmiszeripar üzemei állították elő. Milyen gyárak dolgoztak ebben az iparágban? Tíz malom közül mindöszsze egy fűrészüzemmel egybekötött malom szüneteltette üzemét 1942-ben. Egy nagykanizsai hajdinahántoló üzem, a tejiparnak 3 vállalata, az 1893-ban Nagykanizsán alapított Király sörfőzde, 3 szeszipari üzem, egy közüzemi vízüzem (Nagykanizsán) és 5 jéggyár az élelmiszeripar sokszínűségét és a tartósítás irányában törekvését mutatja.
