Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Mérey Klára: Zala megye gyáripara
tekintve a megye gyáriparát, nagyon hasonló az Dél-Dunántúl két másik, alapvetően mezőgazdasági jellegű megyéjéhez: Somogy és Tolna megyék gyáriparához, és — a Pécs nélkül számított —• Baranya megyéhez is. Ekkor azonban már folytak Zala megyében azok a kutatások, amelyek új energiaforrás felfedezésével kecsegtettek. A következő forráscsoport, amelyből képet alkothatunk magunknak a megye gyáriparának fejlődéséről, annak irányáról, s most már arányairól is: az 1942. évi állapotokat tükrözte. Ebben az esztendőben már a második világháború Magyarországot közvetlenül is érintette. Zala megye azok közé a területek közé tartozott, amely megnagyobbodott, újabb területet csatoltak hozzá, s ez az Alsólendva körüli terület már régtől fejlett iparral rendelkezett. 1941-ben Zala megye második világháború előtti területén 356 533 lélek élt, de a hozzá csatolt területtel együtt számított megye lakosainak száma 511 373 fő volt, vagyis ekkor Zala lakosainak száma közel 155 000 fővel növekedett meg. 7 Az 1942-ben készült iparstatisztikai felvétel már erre a területre vonatkozóan készült el. 8 Minthogy azonban összehasonlítási alapot a régi megyehatár képez, ezért az ottlévő üzemek, gyárak adatait külön vizsgáltuk. Feldolgoztuk azonban Alsólendva vidékének adatait is, ezzel kívánva segíteni e terület ipartörténetének feldolgozóit munkájukban. A vas- és fémiparban Bauer és társa fa- és fémárugyára dolgozott továbbra is a megyében egyedüli gyárként ebben az iparágban, Nagykanizsán. ,,Egyéb szerszámok gyártása" volt a feladata, 1933-ban alapították ezt a társas céget. Az évente átlag 47 munkást alkalmazó gyárban e számból 7 volt a nő, akik mind napszámosok voltak, míg a 9 szakmunkás és a 19 betanított munkás férfi volt. 13 villanymotor működött a gyárban, 19,5 lóerős teljesítménnyel. A gyár termelésének értéke megközelítette a 160 000 pengőt 1942ben. Ebben az esztendőben mindössze 5 napig szünetelt „egyéb okok" miatt. Teljesítménye az iparág országos képében nagyon alacsony, az ország termelési értékének mindössze 0,02%-át alkotta a gyár termelése. A munkások napi 8 órát dolgoztak. A gépiparban 1931-ben 3 gépjavítóműhelyt jegyeztek fel, melyek egyike sem szerepel azonban 1942-ben ennek az iparágnak gyárai között. Az 1888-ban alapított hajó- és csónakgyártással foglalkozó balatonfüredi gyárat azonban ekkor már nem a faiparban szerepeltetik, hanem Balatonhajózási Rt. Jachtépítő Üzem néven ebben az iparágban találjuk Zala megye egyetlen gépgyáraként. A magas állótőkével rendelkező üzem átlag 166 munkást alkalmazott, akik közül mindössze két betanított munkás volt nő. Ez a gyár azon kevés ilyen jellegű üzemek közé tartozott, ahol 6 művezető, 107 szakmunkás állott alkalmazásban. Két erőgép és 41 villanymotor szolgáltatta az összesen 375,5 LE gépi erőt, s a termelés értéke meghaladta az 1,3 milliót. Ez az üzem azonban még így sem volt teljesen kihasználva. (Kihasználtságának foka 78%.) 7 Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Szerk. és kiadja: A Központi Statisztikai Hivatal. Bp. 1947. *4., *10. p. 8 KSH Iparstatisztika. Gyáripari feldolgozás 1942. (Táblázatos anyag.)
