Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Mérey Klára: Zala megye gyáripara
Kapacitása az országos iparág adataihoz képest jelentéktelen, a termelési értéke annak mindössze 0,11%-a volt 1942-ben. A villanyenergia iparban 1935-ben még 8 áramfejlesztő és 4 áramelosztó alakulat működött. 1942-ben egy közüzemi és öt magánvállalati energiatermelő telep mellett egy közüzemi és két magánvállalati villamosenergia átalakító telepet és elosztó alakulatot találunk. Az ezekben alkalmazott munkások száma átlag évi 130 fő volt, míg a legnagyobb munkásszám 159. Az erőgépek és villanymotorok összteljesítő képessége meghaladta a 2000 lóerőt, a termelési érték pedig a 2 millió pengőt. Ebben az iparágban a Muraközben és Alsólendva vidékén is találunk egy magánvállalati energiatermelő telepet és 3 közüzemi villanyenergiát átalakító telepet és elosztó alakulatot. Ezek termelési értéke meghaladta a 442 ezer pengőt, és az alkalmazott munkások száma átlagosan 18 fő volt. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy 2 villanytelep munkásainak számát nem ismerjük. Ez az iparág a helyi ipar számára nagyon fontos, és lényeges volt, de az országos képben jelentéktelen. A Muraközzel és Alsólendva vidékével együtt számított Zala megyei villanyenergia ipar termelési értéke az országos termelési értéknek mindössze 0,95%-a volt, noha az átlagos és legnagyobb munkásszám már elérte az ez iparágban dolgozókénak másfél százalékát. Zala megye a kő-, föld- és agyagipar számára jelentékeny nyersanyagot tudott szolgáltatni. 1942-ben 3 mészégetőt is találunk már területén, melynek termelési adatai azonban sajnos hiányoznak. A téglagyárak száma 29, s mindegyik üzemben volt 1942-ben. Az iparág termelési értéke — így a mészégető üzemek adatainak hiányában is — meghaladta a 2 millió pengőt, s az alkalmazott munkások átlagos száma 873, legmagasabb száma pedig 1426 fő volt. Az erőgépek teljesítőképessége 1006, a villanymotoroké 50,1 LE volt. Legjelentékenyebb téglagyárat Zalaszentgróton találjuk, amelyet 1919-ben a Zalavölgyi Iparművek Rt. alapított, s amely évi 163—252 munkást alkalmazott, és 126 lóerős gépi teljesítő képességgel közel félmillió pengő termelési értéket produkált. A téglagyárak nagy többsége idényjelleggel dolgozott, s ez az oka annak, hogy nagyon kevés olyan gyárat találunk, ahol napi 8 vagy 9 óra volt a munkások munkaideje. (Zalaegerszegi gyárakban; Keszthelyen, Dióskálon, Zalaszentbalázson és Nagykanizsán volt ez így.) A téglagyárak nagy többségében 17 óránál több, az egyik gyárban 22 és fél óra volt a munkaidő. Nyilvánvaló, hogy itt több műszakban dolgoztattak. (Tapolcán, Tapolcai Téglagyár Rt. üzemében.) Az eszteregnyei téglagyárban feljegyezték, hogy idény alatt éjszaka is folyt a munka, ugyanakkor azonban áramot nem használt az üzem. A téglagyárak nagy részében 112-től 180—190 napon át folyó idényjellegű munkát végeztek. Érdemes feljegyeznünk, hogy pl. a Tapolcai Téglagyár Rt. téglagyárában 163 napon át napi 22,5 órát dolgozott 40 munkás, míg Celotti Menyhért tófeji téglagyárában 214 napon át napi 24 órás műszakban 4 férfi és 2 nő dolgozott teljesen kézierővel, s e gyár termelési értéke meghaladta a 12 ezer pengőt. Szentpéterúron a téglagyárban 1 férfi és 1 nő napi 11 órán át dolgozott 150 napig, s összesen 5 ezer pengő termelési értéket állítottak elő. Ebben az iparágban a Muraközben és Alsólendva vidékén is találunk öt téglagyárat, melyek mindegyike a század elejére tette alapításának évét. A
