Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Mérey Klára: Zala megye gyáripara
Az ipari nagyvállalatok száma Zala megyében 1930-ban 28 volt, s az ott alkalmazott segédszemélyzet 1646 fő, nagy többségben férfimunkások. (A 182 női alkalmazott egy része tisztviselő volt.) A tulajdonképpeni iparban dolgozó 12 661 főnek közel 13%-a dolgozott ekkor 20 munkásnál többet foglalkoztató nagy vállalatban. r ' Ha a nagyvállalatok működésének területét nézzük, akkor a térképen két nagyobb sűrűsödési pontot jelölhetünk meg. A legnagyobb a kör Nagykanizsán, ahol egy gépgyár, egy vasúti műhely, egy áramfejlesztő, egy téglagyár, vagyis a nehézipar üzemei 181 főnyi segédszemélyzetet alkalmaztak. A kefegyár, a kötszövőgyár és a nyomdaipar 103, az élelmiszeripar üzemei (gőzma_ lom, pótkávégyár, serfőzde) 225 főt foglalkoztattak, míg 2 nagyobb szálloda és vendéglő, mint szolgáltatóipar 54 főt dolgoztatott. Találunk Zalaegerszegen is nagyobb vállalatokat: a szálloda- és vendéglátóipar 21 alkalmazottat, és egy építészeti vállalat 51 főt foglalkoztatott, míg az áramelosztó és a téglagyár összesen 24 fő segédszemélyzetet alkalmazott. A megyében további sűrűsödési pont a tapolcai járás, ahol 5 helységben bazaltkő- és kőkitermelés folyt -592 alkalmazottal, továbbá a balatonfüredi és zalaszentgróti járás, ahol áramfejlesztő és gyógyfürdő, illetve az utóbbi helyen gőzmalom és téglagyár 100—100 fő alkalmazottat dolgoztatott. Nova és Lenti 2 gőzfűrésze zárja a nagyvállalatok sorát. Érdemes megvizsgálnunk, hogy az 1930. évi népszámlálási adatokkal miként állt szinkronban az az 1936-ban készült gyáripari felmérés, amely már meghatározott feltételek alapján vette számba a terület gyári jelleggel működő ipari üzemeit. 0 Sajnos, ez a kimutatás csupán az üzemek nevét közli minden további adat nélkül. A vas- és fémiparban „Szela művek, Bauer és társa fa- és fémárugyár" nagykanizsai cég került be pótlólagos bejegyzéssel, ami azt jelentette, hogy ez a kovácsolt árukat, szerszámokat, szegeket és csavarokat gyártó vállalat 1935 után jött létre vagy érte el a gyári rangot. A gépipar üzemei között a két — előbb már említett — nagykanizsai gyárat találjuk: Weiser J. C. gazdasági gépgyárát és az M. Kir. Államvasutak nagykanizsai fiókműhelyét. Mellettük ebben az iparágban egy zalaegerszegi cég is felbukkan: Erdélyi Jenő gépipari vállalata, amely „gépjavító műhely" jelleggel működött. A közhasználatú áramfejlesztő és áramelosztó telepek száma viszonylag nagy. Ekkor még nem alakult ki az utóbb elterjedt vezetékes áramszállítás rendszere, s így a megyében több kisebb áramfejlesztő telepet találunk szétszórtan. Zalaszentgróton a Zalavölgyi Iparművek Részvénytársasággal kapcsolatosan, Nemesgulácson a bazaltbánya részvénytársasághoz kapcsolódóan volt egy-egy áramfejlesztő telep. Magánvillanytelep volt ördöghenyén, Diszelen, Lentiben, Keszthelyen és Tapolcán. Ugyancsak áramfejlesztő telepe volt a Dráva völgyi Villamosáramszolgáltató Részvénytársaságnak Nagykanizsán. Ugyanakkor négy áramelosztó telep is működött a megyében: Zalaegerszeg m. 5 Uo. 258—261. p. 6 Gyári címjegyzék ipari főcsoportonként az 1935. év folyamán fennállott gyári jellegű ipartelepekről, továbbá a bánya- és kohóművekről. 1936. év. Kézirat,
