Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Petánovics Katalin: „Mesterkedő" takácsok
4 kötetes, 8-as 480 szál 240 fog 3 kötetes, 6-os 360 szál 180 fog A táblázatban a fogak csökkenő számot mutatnak ugyanúgy, mint a kötetek és a félkötetek. De a fogak és a kötetek különböző száma nem jelenthette okvetlenül azt, hogy a vászon szélesebb vagy keskenyebb lett. Elsősorban nem a vászon szélessége, csak minősége változott, bár meg kell jegyeznünk, hogy a bordaszélességek között is volt különbség. Mégpedig azért, mert nem minden vászonfajtához kellett ugyanaz a szélesség. Zsákot, törülközőt pl. keskenyebbre vetettek, és általában rövidebb bordát is használtak hozzá. Vagy ha ugyanolyan fogsűrűségű, de széles bordával dolgoztak, akkor a 2 szélén azonos számú fogat hagytak üresen. 17 Ezek után lássuk a takács csalási lehetőségeit: 1. Vászonnyújtás; 2. Ritkább fogú bordába fűzi a fonalat, mint kellene; 3. Nem a vékonyabb fonalat veti föl; 4. A „pörcös" fonal megnyújtása. Korábban szó esett már arról, hogy az asszonyok sokszor szűkmarkúan mérték a fonalat, s nem adtak rá lehetőséget, hogy a takács bőkezű lehessen velük szemben. Ilyenkor a szövés befejeztével a takács levágta a kész vásznat, kivette a nyüstöket és a bordát a szövőszékből, s a vásznashengerről visszahúzatta a vásznat a fonalas hengerre úgy, hogy két szélét jól kifeszítette a feszítőfával, s a vászondörzsölőfával (a takácsok hideg vasalójának is nevezik) alaposan megdörzsölte. 15—20 rőfnél már egy rőföt nyúlt a vászon. Ha a takács adott fél rőf bélnek valót (vetülékfonalat), akkor levágott magának fél rőf vásznat, és még mindig fél rőffel több vásznat adott az asszonynak, mint ami járt. Megfizetett az asszony a fukarságáért, mert az így megnyújtott, megvasalt vászon ritka lett, hullott, s ha otthon a gyöpre terítve öntözgette, fehérítette, úgy összeugrott, hogy „utána mehetett a véginek!". 18 Azok a főként városban letelepedett takácsok, akik a vásározásra termeltek', nem a minőségre, hanem a tetszetős külsőre és a mennyiségre adtak. A megszőtt vásznat napon vagy fagyon megfehérítették, s mángorlóval jól megmángótatták. Ezáltal az áru megnőtt, meghosszabbodott, a mángorló eltüntet7 A szövőszék szélessége eleve meghatározza a rajta szőhető vászon legnagyobb szélességét. Ruhaneműhöz: 70—75 cm széles vásznat szőttek. Lepedőszélesség: 72—74—76 cm. Kb. 76—78 cm a maximális szélesség, amit a hagyományos szövőszéken szőni lehet. Türülközőszélesség: 72—74 cm. Szakajtóruha szélessége: 60 cm. Kosárruha szélessége: kb. 73 cm. Abrosz szélessége: kétszer 78 cm. Zsák szélessége: 78 cm. Szalmazsák szélessége: 60 cm. Ponyvaszélesség: 3x78 cm. 8 Egyik adatközlő a rövidülést nemcsak a fonalvastagsággal magyarázta, hanem a fonalak eltérő keménységével is. „Ha a vetülékfonál keményebb, akkor a láncfonál enged, hajlik. Pl. ha a láncfonál kender, és kender a bélfonál is, akkor a láncfonál enged, és hullámos lesz, rövidül a rőf. Ha viszont a láncfonál kender, a bélfonál meg pamut, akkor a pamutfonál hajlik. Azért kell mindig ráhagyni a rőfre, nem szabad kicentizni."
