Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Petánovics Katalin: „Mesterkedő" takácsok

PETÄNOVICS KATALIN „MESTERKEDŐ" TAKÁCSOK A paraszti háztartások textilkészletében manapság is számottevő a vászonmennyiség.

1 Ennek egy részét a gazdasági rendeltetésű, még használatban levő zsákok, ponyvák adják, másik részét a szekrényekben fölhalmozott, használaton kívüli vagy kevésbé használt viseleti darabok, abroszok, kosárruhák, törülközők, lepedők alkotják. E szőtteseket gyűjtőterületünkön — Keszthelytől a Bakonyig — falusi takácsok készítették.

2 Szolnoky Lajos történeti-statisztikai módszerű vizsgálatából is kitűnik, hogy a Balatonfelvidék a legkorábbi takácsos települések tömbjébe tartozott.

3 Ugyanezt erősíti meg a Céhkataszter bővebb adatismerete/

1 Mindkét említett munka csak a céhekről szól. Pedig a hivatalos céhbeli mestereken kívül számtalan ún. kontár is dolgozott, vagyis olyan tanult kézműves, aki valamely oknál fogva nem jutott be a céhes mesterek közé.

5 A céhek korszerűtlenné válása gátolta az iparfejlődést. Ezen már II. József próbált segíteni, aki engedélyezte, hogy „saját kezére, idegen segítség nélkül bárki űzhesse mesterségét".

6 Az 1813-as új céhszabályok azonban eltörölték ezt a rendeletet, abban bízva, hogy a céhbe-lépés megkönnyítése által a céh fölszívja a kontár iparosok tömegét.

7 De a céhek hanyatlását, korszerűtlenségét 1

L. Domonkos; Ottó: A kisiparok néprajzi kutatása, Bp., 1978. Klny. Ethn. 1974 (LXXXV.) számából. 19. o. Arról ír, hogy a paraszti háztartások leltáraiban napjainkban is számos olyan hosszú életű kézműipari termékeket találunk, amelyet iparosok, vagy korábban céhes kézművesek készítettek. 2

A dolgozat anyagát a következő helységekben gyűjtöttem: Sármellék, Zalavár, Keszthely, Nemesbükk, Óhid, Vindornyaszöllős, Mihályfa, Nagyvázsony, Pula, Csetény, Szápár, Pápa. Az eredeti gyűjtés a Balatoni Múzeum Adattárában található. 3

V. ö. Szolnoky Lajos: Falusi takácscéhek Magyarországon, Ethn. 1972. (LXXXVIII.) 256. o. 4 A magyarországi céhes kézműipar forrásanyagának katasztere 2. Bp., 1976 197— 221. o. 5

E témával részletesen foglalkozik Bodó Sándor: Céhes mesterek, landmajszterek és kontárok Észak-Magyarországon, Ethn. 1975. (LXXXVI.) 540—542. o. (

'Dóka Klára: A szentendrei kézműipar (1690—1848) In: Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975. 173. o. 7 A 19. század elején a céhek száma ugrásszerűen megnőtt, mert a „napóleoni háborúk átmeneti gazdasági konjunktúrát eredményeztek. . . Különösen elterjedtek a falusi közszükségleti igények kielégítésére szolgáló szakmák. (Veszprém)megye 140 céhe közül 28 takácscéh működött" — írja Nagybákay Péter: Céhek, céhemlékek Veszprém megyében. Veszprém, 1971. 12, o.