Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Petánovics Katalin: „Mesterkedő" takácsok

nem lehetett meggátolni, s az 1860-as évektől érvénybe lépett az iparszabadság — de egyúttal a takácsmesterség hanyatlása is. A gyáripar olcsó árui fokozatosan háttérbe szorították a kéziszövésű termékeket. A 19. század végén erősen megcsappant a mesterek száma, s ezzel együtt a mesterség színvonala is. Egyes területeken ugyan — különösen ott, ahol pl. viseletet hordtak — még élt a XX. század elején a takácsmesterség míves ága, a hímes takácsság is, másutt viszont csak az egyszerű, sima vászonszövés iránt maradt meg az igény. A két világháború idején a rossz ellátás következtében ismét néhány évre föllendült a szövőipar.

8 De ez az ipar már nem volt a régi. A céhes világban a minőség szerezte a mesternek a munkát, a XX. században már nem kellett a konkurrenciától félniük, a takácsok is megpróbálták sovány jövedelmüket egy kis csalással megtoldani. Mert a takácsmesterség mindig a legvékonyabb keresetű iparágak közé tartozott.

9 Az egyik öreg mester azt mondta: „Az bizonyos, hogy takács a mesterségéből nem gazdagodott meg még soha". Ezért nyáron át, amikor a szövés a fonal megrothadásának veszélye miatt szünetelt, a takács elszegődött részes aratónak, átvedlett parasztnak.

10 így kereste meg évi kenyerét. „Ki mivel dolgozik, avval kenődik" — tartja egy régi szólásunk. Minden mesterségnek megvan a fortélya, amivel igyekszik egy kicsit a saját malmára hajtani a vizet úgy, hogy a vevő ne is nagyon károsodjék, és észre se vegye, hogy becsapták. A csalás nem tartozik az iparűzés lényegéhez, meg nehezen indul meg róla a szó, ezért a szakirodalom nem is szól róla sehol. De, mint a színvonal hanyatlásának egyik jellemzője, mégis említést érdemel. Tárgyált területünkön elsősorban kendert termeltek, így a csalások megértéséhez meg kell ismerkednünk a kenderfonallal, s a szövőszék azon részeivel, amelyek befolyásolják a vászon minőségét. A minőségre bontásnak első lépése a virágos és magos kender rostjának szétválasztása. A virágos kenderből finomabb fonalat lehetett fonni, s fehérebb vásznat szőni, a magos kenderből durvábbat. Mindkét kenderrost azonos előmunkálatokon ment át (áztatás, törés, tilolás, puhítás), de a rostok végső minőségi csoportokra bontását a gereben végezte el.

11 A Balatonfelvidéken általánosan a legfinomabb rostminőséget szála névvel jelölik. Kócnak nevezik a gerebenfogak között maradó rövidebb szálú rosszabb minőségű kenderrostot, amelyből durvább fonal készül. A Bakonyban e két szélső érték közé még egy minőségi csoportot illesztenek, amelyet szösznek hívnak. Fonala, vászna közepes 8 V. ö. Szolnoky Lajos: Minőségi csoportok, mennyisági egységek és a fonalrendezés számolási rendje a kenderfeldolgozásban, Ethn. 1950. (LXI.) 32. o. !

> Dóka Klára: A pest—budai kézművesek életmódja, Ethn. 1975. (LXXXVI.) 561. o. Vagyoni helyzetük alapján a kézműveseket a 19. század első felében 3 kategóriába sorolja. A legszegényebb rétegbe tartoztak a takácsok. 10

Takács Lajos: Egy irtásfalu földművelése, Bp., 1976. 76. és 121. o. A félig földművelésből élő szegény kisiparcs példájaként éppen a takácsokat hozza fel. 11 L. erről részletesen Szolnoky Lajos, 1950. 41. o. és Alakuló munkaeszközök, Bp., 1972. c. könyvében a Rostfésük c. fejezetet 197—230. o.