Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Gódor Győző: A közép-zalai dombság felszínfejlődési problémái. I. Ameridionális völgyek múltbeli és jelenkori fejlődése

à lebegtetett, ugráltatott és görgetett hordalékmozgás keveredésének eredményeként fejlődtek. A meridionális völgyek mai fejlődése A vizsgált területen két meridionális völgy található; a Felső-Válicka és a Szévíz völgye. Vizsgáljuk meg a két völgy közül a Válicka völgyét kissé részletesebben. A vizsgálat során levont következtetések többé-kevésbé a Szévízvölgyre is vonatkoztathatók. A Válicka-völgy fejlődését elsősorban, de nem egymagában, a lebegtetett hordalékszállítási mód határozza meg. Ezt az üledékek anyagának szemcseöszszetétele és a kialakult völgyformák egyaránt bizonyítják. Nézzük most a lebegtetés elsődlegességének geomorfológiai bizonyítékait. Szintvonalas térképek alapján megállapítható, hogy a Felső-Válicka völgye három, egymástól elkülönülő háromszög alakú völgy szakaszból tevődik össze. Megjegyzendő azonban, hogy az utolsó két háromszög elkülönülése kevésbé látszik. Ugyanez a jelenség a Szévíz völgyére is érvényes. A különböző völgyszakaszok méreteit, arányait szemlélteti a 2. ábra. Az első háromszög alakú völgytalp Söjtör térségében (2. kép), valamint a vízválasztó vidékéről átvezető völgyszűkület (3. kép) első pillantásra feltűnik. Feltűnő az is

A hogy a völgytalp Söjtör térségében a legszélesebb — 1570 m — (2. ábra), nem pedig tőle északabbra, ahol ez látszólag indokoltabb lenne. A fejlődés két okra vezethető vissza: 2. kép: A Felső-Válicka-völgy kiszélesedett szakasza Söjtörtől nyugatra.