Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)

ad (2): így pontosabb: A pusztuló monda változatai, az eredethagyomány töredékei ma is élnek a nép között. ad (3): Kiegészítendő: Tartalma bizonyítja hosszú fejlődését (népmondai eredetét), magja pedig egy történeti eredethagyomány. Az így (jól) megfogalmazott tételeimmel kellene vitatkoznia! Ezután a fenti pontokhoz kapcsolódóan hozza ellenvetéseit: 2. — (Eckhardt nyomán eredet- és elterjedési elmélet). Már utaltam arra, hogy a kérdés tisztázása annak a függvénye, hogy Kőváry közlése népmonda vagy műmonda-e, — amit külön vizsgálok. 3. — Bár szerinte „Kőváry mondájának" több olyan eleme van, mely nem a népi, hanem a XIX. századi nemesi—értelmiségi szemléletre vall, ezekből csupán egyet, a palócokat („palóc herceg motívum") említ. Egy élő régi hagyományban mindig lehetnek újabb elemek is. Az eredetet nem ez, hanem a tartalom dönti el. Érdekes kérdés, hogy a közlés módja mennyiben változtat az eredeti népmondán. Ezt — utaltam rá — legközelebbi munkámban kívánom tárgyalni. A „palóc" példa nem szerencsés, mivel éppen itt tudjuk Kőváry egy másik közlése alapján igazolni, hogy a helyi palócokról, Palócországról a néptől hallott (ezzel világosan utal mondánkra), tehát a palóc „motívum" semmiképpen sem származhat Kővárytól!

31 Különben a palócokkal 39., 55 kk. részletesen foglalkoztam •— a másik, népiségtörténeti vonatkozású lehetőséggel is —, kimutatva, hogy a „palóc" népnév másodlagos. 1. —• Fő ellenérve az, hogy „Kőváry más esetekben is [?] megbízhatatlan adatközlő", sőt (Vargyas nyomán) hamisító, aki kitalált történetet hiteles népi mondaként közöl.'

32 Az „analógiák" értékét —• említettem — attól teszszük függővé, hogy Kőváry és közlései vizsgálata alátámasztja-e, vagy sem a fenti véleményezést. Németh két konkrét érvre hivatkozik, a Kőváry és a monda hitelességét bizonyító elemzésemre (30—33.), viszont nem. Eljárását nem indokolja. Mivel véleményemet itt zömében Kőváry megállapításaira alapozom, feltételezem, hogy két érvét perdöntő bizonyítéknak tekinti arra vonatkozóan, hogy Kőváry nem szavahihető („megbízhatatlan"), tehát az általam felsorolt érveknek súlyuk nincs, azokkal nem szükséges foglalkozni. A két érv egyike Vargyas átvett véleménye, mellyel már foglalkoztam és kimutattam, hogy téves, így nem bizonyíték Kőváry és közlései (beleértve mondaközlését is) hitelessége ellen. Másik ellenérve Kőváry egyetlen közlésére alapított elítélő véleménye. Ezzel kapcsolatban eljárását kifogásolnunk kell. Szabad-e valakiről, akinek több tucatnyi írását ismerjük, egyetlen vitatható cikke (adata) alapján véleményt alkotni? Nem kellett volna-e összes vonatkozó írását átnéznie, és annak alapján ítélkeznie?! 31 Ennek kétségtelen bizonyítéka a göcsejiek palóc nyelvjárását tagadó Kőváry 1876, 165. mondákkal kapcsolatos közlése: „A fennmaradt szóhagyományok azonban, melyek a nép között élnek, őket palóczoknak mondják, ugyan ily nemű mondák a „Girgáczia" nevet Palóczországra magyarázzák". :í2 Németh egész okfejtésével ellentétben áll alábbi mondata, melyben lehetségesnek tartja, hogy Kőváry gyűjtötte a mondát: „Kőváry jóhiszeműen közreadhatta egyik „adatközlője" történetét is". Sem az ellentmondás okát, sem azt nem indokolja, hogy az adatközlője szót miért tette idézőjelbe.