Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)
Kőváry több tucatnyi írását olvasva több pontatlanságot is találhatunk. 33 Valójában e hibák — melyek kitűnő kutatóknál is előfordulnak 3 '' — csupán kis töredéket képeznek nála és nem hamisítások! Kőváry nem volt hivatásos kutató — sem történész, sem folklorista —, de nem is ebből a szempontból vizsgáljuk, hanem, hogy gyűjtései hitelesek-e. vagy sem. Németh „megbízhatatlan adatközlődnek nevezi Kőváryt, mivel a XVII. században élt Gál Imre református püspökről írt cikke 35 egy nem igazolható adatot tartalmaz. (Gál „Predikácijók . . . " c. írása; az alsólendvai nyomda terméke.) Kőváry hibája, hogy ennél az adatnál — melyet Tóth 1808. és Fessier 1824. művei nem tartalmaznak — forrására nem hivatkozik. Kérdés, hogy Kőváry hamisította, vagy egy ismeretlen forrásból merítette-e adatát. Ismerve a körülményeket, Kőváry cikkének célját 31 ', és a pontos címközlést, — a kitalálást teljesen valószínűtlennek tartjuk. Abból, hogy a mű ma ismeretlen, nem következik, hogy nem is létezett. :!7 Az is lehet, hogy az adat téves, ez esetben Kőváry közlése is az. Elírás okozta tévedés is lehetséges. Magát a könyvet nem látta, esetleges lelőhelyére csak feltételesen következtet. 38 Kőváry nem találta ki az adatot — ez nem is állott érdekében —, hanem valamely előttünk ismeretlen forrásból merítette. Cikkében megadja egy 1573. évi valóban megjelent alsólendvai kiadvány címét. Mivel ezt sem Tóth 1808. 105. kk., sem Fessier 1824. 460. nem közli (e műveikben másutt sem), Kővárynak kellett még egy — sajnos, nem említett — forrásának is lennie. Bizonyára ez tartalmazta a vitatott adatot is. Kőváry egyébként pontos cikkének ebből a nem jegyzetelt adatából tehát semminemű érdemi következtetést nem vonhatunk le Kőváry hitelességével kapcsolatban. Közlésével csupán a kutatók figyelmét kívánta felhívni egy átlala értékesnek tartott régi zalai munkára. Lehet, hogy forrása nyomán téved, de célja tiszteletre méltó, és semmiképpen nem szolgál rá a dehonesztáló „megbízhatatlan adatközlő" minősítésre. Némethnek tehát nem sikerült Kőváry, gyűjtései és a monda hitelességét megcáfolnia. így változatlanul érvényesek azok az általa nem említett érveim, 33például Kőváry 1876. De: csak 21 éves volt amikor ezt a nagy néprajzi tájegységet ismertető rövidke írása (Abafi 1876. is hozza előszavában. Talán az ő kérésére írta?) megjelent. És még ez a rossz cikk is tartalmaz kitűnő adatokat (31. jegyzet.). A Göcsejben évtizedekkel később gyűjtő Gönczi 1948, 13 k. gyűjtőmunkája hasonló fogyatékosságairól ír! 3/1 Így pl. Gönczi Ferenc helytörténeti adatainál: Szentmihályi 1976a. 71 k. Ennek ellenére Gönczit sem tartjuk „megbízhatatlan adatközlő"-nek, sőt — esetenkénti tévedései ellenére — nagyra becsüljük munkásságát. 35 Kőváry 1878a. 36 Tói h 1808. könyvéről: „E munkát ... épen, hogy csak megtekinthettem s tartalmából néhány jegyzetet írhattam ki, ennélfogva a munkát nem ismertethetem, ámbár az nagyon becses irodalom történeti adalékokat tartalmaz. .. Elég legyen az egész munkára irodalom történészeink figyelmét felhívni ..." Kőváry 1878a. 129. Hasonlóan ír 131. Tóth 1808. Gál Imréről szóló fejezete: 105—112. 37 Könyvtárainkba szinte évente kerülnek be „eddig nem ismert reformáci^korabeli kiadványok". Az üldözött nyomdák rejtésére „találták ki a koholt megjelenési helyneveket is". Fitz 1967. 20, 37. A XVII. századi „alsólendvai" nyomda is lehet ilyen. 38 Hogy Gál munkájának „egy példánya fenn maradt-e, bizonyossággal nem tudom, de valószínű, hogy a pápai ref főiskola könyvtárában az feltalálható". Kőváry 1878a., 131.
