Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)
30 éve ezt a vizsgálatot már elvégeztem, és bizonyítottam, hogy Kőváry a mondát nem kitalálta, nem hamisította, hanem gyűjtötte (31—32.) Mondafejezete elején — látszólag szükségtelenül — utal munkája egy másik, a zalai joculatorokkal foglalkozó fejezetére. A következő mondatból azonban kitűnik, hogy ezt miért teszi. „Noha a magyar irodalomtörténet korszerű szintézise szerint" — idézi — „a magyarságnak hűn hagyománya, így hűn— magyar mondája, s a hunokra vonatkozó hősi éneke nem volt", mégis megvizsgálja a göcseji Attila monda hitelességét. Németh itt már előre befolyásolja az olvasót: mivel a „korszerű szintézis" e kérdést — rovásomra (?) — már „eldöntötte", valójában felesleges is lenne vele foglalkoznia. A baj csupán ott van érvelésében, hogy munkámban sehol sem állítom, hogy az eredethagyomány a hunokra vonatkozik, sőt annak Attila és a hunok korából való származását külön fejezetben (38.) cáfolom! Más az AtíiZa-hagyomány (mely volt), mint a nem létező hún-hagyomány! És — eredetileg — ez az Attila-hagyomány nem is a magyarság, hanem egy csatlakozott néptöredék sajátja volt! Kimutattam (43., 53. k.), hogy Attila neve miért került be az évszázadokkal későbbi eredethagyományba. Németh idézete tehát nem vonatkoztatható munkámra: félreérti mondanivalómat. (Néhány sorral lejjebb említi is, hogy a monda magjában magyar honfoglalás körüli eredethagyományt látok!) Egyúttal így azt is indokolni kívánja, hogy a joculatorokról szólva miért nem veti fel a történeti mondákat is őrző zalai igricek (és regősök) és a magyar honfoglalást tárgyaló eredetmonda esetleges kapcsolatát. Erről a kérdésről nem lett volna szabad hallgatnia, különös tekintettel arra, hogy a mondavidék közelében volt Kürtös faluban is egykori igric-joculator telepet vél felfedezni. 30 Szerinte elméletemet arra alapoztam, hogy: (1) „Kőváryról nem tételezhetjük fel, hogy a mondát nem a nép közt gyűjtötte, közlését tehát hitelesnek fogadhatjuk el." (2) „A monda töredékei ma is élnek a nép között." (3) „Maga a monda is népi szemléletű." „A részletesebb vizsgálat ... legalábbis erős kétségeket támaszt" benne érveim ellenében. — Mivel a nekem tulajdonított tételek idézett formájukban pontatlanok, azokat így korrigálom: ad (1): Ügy tűnik, mintha ez részemről csupán feltételezés lenne, holott Kőváry és a monda hitelességét részletesen, külön fejezetben (30—33.) tárgyalom. „Kőváryról" után kimaradt: — alapos elemzés folytán — ... 30 Még akkor sem, ha e feltevés nem valószínűsíthető. A Kürtös helynév nemcsak katonazenész (?) joculatorokra utalhat. (Kálmán 1973, 81, 133.) Kürtös területén nem az általa említett két távolabbi falu hanem a vele szomszédos Börzönce és Bucsuta osztozott. (ZMFN: Mutató: ,,Kürtös"-nevek.) A hiányosan felsorolt Sipos dűlőneveknek (Uo.: Sipos-gödör, -szer, -kereszt stb.) nincs közük az Árpád-kori Kürtöshöz, mivel azok mind a közeli Magyarszerdahelyről elszármazott Sipos családokról elnevezett újkori dűlőnevek. Tamás László zalaszentbalázsi plébánosnak megköszönöm az 1790 utáni anyakönyvek Síposokkal kapcsolatos átnézését és tájékoztatását!
