Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)
csejben, de azon kívül is. 23 Mivel az egyes daloknál a gyűjtőhely és a gyűjtő személye nincs közölve, az anyag gyűjtők szerinti szétválasztása és minősítése jórészt lehetetlen. A kiadás hibáiról nem is szólva, már csak ezért sem szabad a sokak által gyűjtött anyag gyengéiért kizárólag Kőváryt elmarasztalni! b) Ha összefoglalóan nem is. de elszórtan, több helyen Kőváry nyilatkozik gyűjtési elveiről (ezekből dolgozatom végén idézek), melyek elsőrendű adatok Kőváry hitelességének megállapításához. Erre egyébként a néhány biztosan általa gyűjtött dalból 24 és a fonetikai jelölés pontosságából 2 "' is következtetni lehet. c) Az anyag nem a régi stílusú, klasszikus népköltészet válogatott gyűjteménye, hanem az 1870-es évek eleve vegyes anyaga. (Régi és új, gyökeresen népi és félnépi, műköltői eredetű dalok.) Ezek szétválasztása a folkloristák feladata. Az ilyen gyűjteményeknek előnyeik is vannak, hiszen az adott kor élő dalkincsét tükrözik. Mivel Kőváry gyüjtőtársait alig ismerjük, 26 az esetenkénti hamisítás lehetősége sem zárható ki, mégis, a hamisítókra, hamisítványokra való gyanakvás helyett elsősorban a gyűjtött anyag vegyes jellegéből kell az egész anyagot elemző kutatásnak kiindulnia. 23 „Gózon Imre szentgyörgyvölgyi ref. néptanító, Pozsogár Gyula végedi néptanító, Albert Miklós pákai káplán, Schernpecher József kegyesrendi papnövendék, Kalmár Béla, Vincze István és Kőszeghi Ferenc". Kőváry 1878, 229. — Az említett három község közül csak Páka van Göcsejben. 24 Bár bizonyára ő gyűjtötte a kiadványnál nagyobb gyűjteménye zömét, határozottan csupán 14 dal köthető három gyűjtőhöz. Ebből 13 db a Z. K. 1876. évi 38, 40, 42. számában közölve, illetve Kőváry említi, hogy a 13-ból hatot ő gyűjtött Pákán. Ehhez járul még nála a kiadvány 214. sz. dala. Ezekből Kővárytól csupán 3 db került a kiadványba (56, 153, 214. sz.) Látszólag jóval nagyobb, így reálisabb mennyiséget tudunk Kőváryhoz kötni az OSZK Kézarattárában levő publikálatlan kézirata (Quart. Hung. 1983/1—II.) alapján. Címe: „Göcsej-vidéki Népdalok. — Gyűjtötte: Kőváry Béla". A gyűjtő által letisztázott és a két füzetben aláírt anyag 169 darabot tartalmaz, kettős bontásban és sorszámozva: I. Szerelmi dalok: 133 db és II. Pásztor- és betyárdalok, balladák és vegyesek: 36 db. Ebből 110 db a kiadványba is bekerült (6, 8, 9, 11, 32, 35; 40; 41; 43—112, 155—187. sz.), 59 db viszont nem! A „gyűjtő" fogalom, így a „gyűjtötte" szó maitól eltérő értelmezése folytán ezt az anyagot nem tekintjük Kőváry kizárólagos gyűjtésének. Kőváry ugyanazon cikkében, melyben felsorolja gyűjtőtársait, gyűjteményét (a kiadványt), mint saját gyűjtését is említi (1878, 217.). Nem valószínű, hogy a kéziratnál mellőzte volna a társai gyűjtötte dalokat. így az OSZK-ban levő kézirat nemcsak Kőváry gyűjtése, hanem Köváryék gyűjteménye. Kőváry először a kéziratot — gyűjteményük általa válogatott anyagát — ajánlhatta fel közlésre Abafinak, aki abból 110 dalt elfogadott, a többit teljes gyűjteményükből vette át (mely ma a Néprajzi Múzeumban és az MTA-n levő Abafi-gyűjtemény egy része: Pogány 1954.), és pótgyűjtésre is buzdíthatott, — így állott végül is össze az Abafi-szerkesztette kiadvány. A teljes (kéziratos és kiadott) anyag vizsgálata bizonyára azzal az eredménnyel is járna, hogy a dalokat jóval nagyobb számban tudnánk gyűjtőkhöz és gyűjtőhelyekhez — talán nótafákhoz is — kötni. 23 Pogány 1954, 553. szerint Abafi 61 gyűjtője közül a fonetikus jelölés terén „Leginkább Kőváry Béla gyűjtése közelíti meg mai fogalmainkat". A kiadvány már köznyelvi formában és sok sajtóhibával hozza a szövegeket. Kőváry hitelességére vall az is, hogy költői stílusa (1882) teljesen más, mint a népdaloké! 26 A kiváló Gózon Imre kivételével. Szentmihályi 1973.
