Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)

kívül — az arany és ezüst ismételt említése,

19 és főleg a rendkívül archaikus „Napfény a homlokán, holdvilág a mellén" kifejezés,

20 — melynek nincs rímelő sorpárja, az kikapott. (Műköltői hamisítás esetén ez elképzelhetetlen lenne!) A garázdálkodó hajdú katonák említése a ballada XVIII. század előtti keletkezésére vall. Mindent egybevetve úgy látom, hogy e kérdésben Ortutaynak van igaza. A Királyfi ballada valódi, klasszikus népballada, mely a XVI—XVII. században alakulhatott ki középkori (részben még talán keleti eredetű) népi hiedelmek és képzetek felhasználásával. ad 3—4. Ettől függetlenül, ha balladánk netán még hamisítás is lenne, igazolható, hogy azt nem Kőváry hamisította. A ballada nem szerepel a biztosan Kőváryhoz köthető csekély anyagban. Még lényegesebb, hogy az 1870-es években már változatban i

r él. Mivel a szájhagyományban a változatok kialakulása hosszabb időt igényel, a balladának — eredetétől függetlenül — mindenképpen az 1870-es évek előtt kellett keletkeznie és elterjednie, — így nem lehet az 1872 után gyűjtő Kőváry (vagy gyűjtőtársai) hamisítványa. Már korábban kifogás merült fel a kiadvány egy másik balladájának (6. sz. : Patkó Pista) hitelessége ellen. A szerzők szerint e merész népi szerkesztésű, „remek hangvételű, tetszetős balladás vers" — szintén hamisítvány.

21 Népi, vagy nem népi eredete szempontunkból most mellékes, csupán annyit jegyzek meg, hogy ez a dal nem is ballada, hanem táncdal jellegű betyárdal, és mint ilyen, nem idegen a göcseji népköltészet hasonló termékeitől. Lényeges kérdés viszont, hogy ezt hamisíthatta-e Kőváry, vagy sem? Kiadványa balladáit elemezve, Kőváry nem látja (!) e „ballada" szerzőktől említett értékeit, sőt azt állapítja meg róla, hogy az nem áll költői magaslaton, mert „bizony felette selejtes, sőt csaknem egészen hiányzik a cselekménye."

22 Kizárt dolog, hogy egy hamisító ennyire elítélő véleménnyel legyen saját alkotásáról! Ebből pedig az következik, hogy a 6. sz. balladát Kőváry nem hamisíthatta ! Kőváry és gyűjteménye bírálatánál a kutatás eddig nem vette figyelembe az alábbi tényeket: a) A Kőváry gyűjtemény (és része: a kiadvány) nem kizárólag Kővárytól származik: azt Kőváry és az általa megnevezett hét gyűjtőtársa gyűjtötte Gö10 Archaikus népköltészeti anyagunkban (mesék, balladák, regősénekek, népi imák stb.) ez gyakori. Pl. a Torkos Sándor által 1860-ban közölt Zalaegerszeg vidéki regősénekben is, ahol — többek között — arany kereket kívánnak az aranyozott szekérbe. A Magyarság Néprajza III. (2. kiad.), 315. 20 Ennek valószínűleg ősi kultikus vonatkozása van. Balladánknak ez a — már nyilván elhomályosult értelmű — kitétele kapcsolatban van a) a Júlia szép leány c. balladával (Vargyas 1976, 8. sz. tip.), így a regősénekekkel (szellemi hátterükkel) is. — b) „Keleti" hiedelmekkel (Vargyas 1976, II. 60. kk.) — c) A régészeti anyagban a bronzkortól az Árpád-korig követhető, nap és hold alakú, kultikus eredetű ékszerekkel. Mindezek mögött — úgy tűnik — az égitestek ősi kultusza lappang. A kérdés részletes elemzése külön feladat. 21 Csanádi—Vargyas 1954, 545 k. (E dal az OSZK-kéziratban: H/5, sz.) 22 Kőváry 1878, 224.