Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Szabó Béla: Az

meglazult a fegyelem. ..Némelyek . . . úgy ellenség, mind a nagy szolgálat és egyéb nyavala miatt a lovakat elvesztvén gyalogok; némellyek rabságbul ki szabadulván, fegyvertelenek; sokan pedigh igen ruhátlanok és rongyosak, fejér ruhájokból és lábeliekbül leginkább ki szakadtak, a kvártélyban is. . . Karácson felé bízhatnak." így aztán, amikor a szerződött határidő lejárta előtt az ellenséges támadástól, továbbra is fenyegetett királynő az insurrectionak még egy évre való felajánlását kérte, s ennek alapján a megye külön felhívást intézett a csatatéren szolgáló tisztekhez és legénységhez, a tisztek (nem beszélve a legénységről) udvariasan, de határozottan megtagadták a további szolgálatot.

20 Az indokaik: ,, . . . A megye maga tanúsíthatja, hogy mindnyájan jobban becsületért jöttünk, azt reménlettük, azért köllenék is, ha maratthatnánk is esztendőre szolgálunk, de ezen zabolátlan néppel minemű becsülletett várhatunk. A sokszori büntetlen hazafutások annyira elrontották az állandóságot is, hogy semmi rendet köztök, mellyel becsületre kaphatnánk, nem remélhetünk. Mihánt vagy tiszte, vagy legkevesebb hadi nyomorúság szorongattya, azonnal haza készül, ha el megy, nem büntetődik, ha visza jön, még rosszabb, és így semmi félelem, semmi böcsület, ha csak már rendben nem vétetődik, illen katonálkodásban nem tanáltatik."

21 Érvelésükből szomorúan csendül ki a tanulság, amit tiszt és közkatona saját bőrén tapasztalhatott meg, hogy az ad hoc felültetett nemesség már nem felel meg a modern hadviselés követelményeinek, s a benne résztvevők számára inkább lenézést, gúnyt, sőt nevetségességet jelent, mint dicsőséget. Bár — amint ez a tisztek helyzetjelentéséből többször is kiderül — Zala megye nemesei nem is az utolsók a többi megye katonái magaviseletével való összehasonlításban. Amikor tehát elérkezik október vége, a hadbavonult csapatok rendben, tisztjeik vezetésével elindulnak hazafelé, aránylag kevés, kb. egy tucatnyira tehető emberveszteséggel, mert a hadifogságból is mind kiváltották azokat, akik oda kerültek. A nyolc hónapi hadi szolgálat tehát nem annyira veszedelmes, mint inkább gyötrődéssel teli volt számukra a rendkívül rossz lakásés élelmezési viszonyok miatt. Nevezetes dolog és az insurrectio elégtételéül szolgálhatott, hogy a királynő még ennek a nem teljes értékű seregnek a további szolgálatára is igényt tartott. Az újabb felhívásra azonban most már csak azok jelentkeztek a megyéből, akik vagy a lojalitásukat akarták bizonyítani, vagy az uralkodó kegyéért esengtek valami célból, de ők is lényegesen kevesebb katonát ajánlottak az előző évinél. 20

A királynő rendelete és a megye felhívása: Kgy. jkv. 1742. IX. 30. 527—548. o. 21 Kgy. jkv. 1742. XI. 20. 585—586. o.