Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szabó Béla: Az
A lovasságot azonban továbbra is a megye fizeti, s gondoskodik szükségletei kielégítéséről, így az insurrectio tisztjei minden ügyes-bajos dolgaikkal hozzá fordulnak leveleikben, de ha igen sürgős és fontos elintéztetni valójuk van, futártisztet is küldenek. E levelekből és szóbeli jelentésekből kapunk képet a felkelő sereg körülményeiről, magaviseletéről; sajnos ezek nem folyamatos híradások, mert csak a közgyűlési jegyzőkönyvekbe belefoglalt jelentések képezik tudomásunk forrását, részletezőbb, s főleg az események okait is inkább felfedő családi levelezéssel nem rendelkezünk. A már tűzkeresztségen is átesett hadrakelt seregről az első tudósítást a Prága melletti táborból írt levelükből kapjuk. Az mindjárt arról a képtelen eseményről számol be, hogy az ezredesük (Szapáry gr.) és a helyettese (Rumi Lázár) elhagyták őket, s haza indultak, ami később egyéb helyről szerzett információkból is kiderült. Ghülányi tábornok, akinek kommandója alatt áll a Zala megyei bandérium, ennek tisztjeivel gorombán bánt, őket súlyosan megsértette. A tábornok eljárásának okát és módját nem közlik, de elképzelhető, hogy e kiváló katona hírében álló generális találhatott bőven kifogásolni valót a gr. Szapáry és több, szintén képzetlen tiszttársa viselkedésében, hiszen a levélben maguk a csapatnál maradt tisztek is úgy nyilatkoznak, hogy a hazatért két vezető úgyis „nagyobb terhünkre, mint segítségünkre voltának, mert magok strásáltatása s bagasiajok confurosztatása több strázsát és szolgálatot kívánt, mint mostanában az egész bandériumunk". E becsületsértési ügy híre a nádorhoz is elérkezett, de mert időközben Ghillányi tábornokot gr. Festetich váltotta fel, az ügy nyugovóra jutott. Az mindenesetre az egész tisztikar panasza, hogy nincs „ronghja", vagyis nincs a császári tisztekének megfelelő intézkedési joguk, s emiatt lenézik, sőt ki is nevetik őket. A megye segítségét elsősorban ennek a ,,rongh"-nak a megszerzéséhez kérik, mint ahogy a megye kívánságukat el is juttatta minden illetékes fórumhoz. Részben ezzel függött össze a zalai bandériumot ért másik gyalázat is. A Rumi parancsnokhelyettes kompániája ugyanis az ellenség közeledtének hírére megfutamodott. Nagyszombat alatt találtak rájuk és vitték őket vissza a táborba; gr. Szapáry is magával vitte a katonái nagy részét, így a többieknek kellett szégyenkezni, s eltűrnie a generálátusság emiatti korholó leveleit. Bár harci cselekményről nem írnak, abból, hogy közülük többen fogságba estek, arra lehet következtetni, hogy már vettek részt harcokban és a Ghillányi tábornokkal való elégedetlenségük egyik oka éppen az, hogy semmit sem akar tenni a foglyok kiváltásáért. Ezek miatt, meg a nagy drágaság — és kevés, s csak késedelmesen hozzájuk érkező fizetésük — miatt annyira el vannak keseredve, hogy legszívesebben azonnal haza indulnának, ha nem néznék a megye becsületét, vagy beállnának a császári ezredekbe. 16 A megye igyekszik orvosolni az insurgensek legnagyobb részben jogos panaszát, elfogadja Szapáry lemondását, de Rumit visszaküldi, s kéri a bandéKgy. jkv. 1742. IV. 16. 303—311. o.
