Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Lendvai Anna: A XVII. századi zalai céhek

portával. Tapolcán ugyanekkor összesen 3 porta van, 20 zsellér és 12 libertinus, az elhagyott porták száma pedig 45. Sümegről nincs adatunk. Alsó- és Felsőtürjén, amely a veszprémi püspöké, 1 egész porta után vetnek ki adót, továbbá 3 szegényt, 6 libertinust és 15 désertât találnak.

2 A XVII. sz. elejétől — Kanizsa eleste után — még ennyit sem sikerül megtudnunk az összeírásokból. Sem a jobbágytelkek, sem a jobbágyok számára nem lehet következtetnünk, mert az 1609:62. tc. értelmében a porta csupán eszmei adóegységgé vált, amely vagy 4 jobbágygazdaságot, vagy 12 zsellérházat jelentett.

3 Iványi Béla is rámutat, hogy a portális összeírások néhány esetben részletesek, másutt és más esetben túlságosan is leegyszerűsítettek, hiányosak.

4 1609-ben csak a porták számát találjuk: Tapolcán 4, Szentgróton 2, Sümegen 1, Keszthelyen 10, Türjén 1 portát írnak össze. A század első harmadában készült conscriptiók azt bizonyítják, hogy pár év alatt is lényegesen változhatott egy-egy település népessége, gazdasági ereje, valószínűleg attól függően, hogy éppen török támadás, vagy portyázás érte. esetleg ennek nyomában járvány, vagy más elemi csapás. Sümegen és Türjén 1626-ban már csak l

/-> portát írnak össze, Tapolcán 5-öt, Szentgróton 3-at; 1635-ben még ennyit sem: Sümegen és Türjén egy-egy l

U portát, Szentgróton 2 egész és két l

//-et, Tapolcán 4 egész és két V/.-et. Keszthely kiemelkedik a mezővárosok sorából: 1626-ban 6 birtokosa összesen 17 portát, 9 évvel később 7 földesura 14 egész és 2—2 negyedportát birtokol,

5 ami föltehetően annak köszönhető, hogy a keszthelyi vár átépítése, kibővítése éppen a XVII. sz. első évtizedeiben történt, s viszonylag biztos menedéket nyújtott a város lakosságának.

1

' Ha a portaszámokból a népesség számát nem is állapíthatjuk meg. arra mégis következtethetünk, hogy az összeírok adózóképesnek találták mezővárosainkat. Jelzik, hogy a XVII. sz. folyamán mintegy szigetet jelentettek a végigdúlt Zalában, hiszen egy 1658-ból származó „rectificatio portarum" szerint Tapolca vidékén 13 község teljesen elpusztult, míg Tapolcán 7 ökrös, 21 gyalogjobbágyot és 41 hajdút találtak.

7 Iparos népességre csupán a helytörténeti munkák néhány utalásából, illetőleg az összeírások adataiból következtethetünk: a fenti mezővárosokban a környékhez viszonyítva jelentős népesség élt, és az ő ellátásukra, valamint a várépítő munkákhoz iparosokra is szükség lehetett. Ezt bizonyítják a XVII. sz.-i céhalakulások.

8 2 Országos Levéltár, Kamarai Arch. Conscriptiones portarum. E 158. Zala megye. 1582—1696. LIV. k. (155—156. c.) :! Juhász Lajos: A porta története 1526—1648. Bp. 1936. (Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 12. sz.) 65—66. 1. 4 Zala megyei Levéltár; Iványi Béla kézirata. Zalaszentgrót története a török korban. 5 1. 2. sz. jegyzet. i; Koppány Tibor—Péczely Piroska—Sági Károly: Keszthely. Bp. 1962, Képzőműv. _ Alap Kiadóváll. 30. 1. 'Degré Alajos: A keszthelyi polgárság úrbér-ellenes mozgalmai. (Veszprém megyei Múzeumok Közleményei. II. k. Veszprém, 1964, 259. 1.) 8 Nagykanizsa, Keszthely, Sümeg, Szentgrót, Tapolca és Tűrje XVII. sz.-i céheinek vizsgálatához felhasznált levéltári források: Országos Levéltár, Acta Mechanica et Liber Cehalium, C 25, I. Num. 1. 43. (a céhek kiváltságlevelei).