Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Lendvai Anna: A XVII. századi zalai céhek

LENDVAI ANNA A XVII. SZÁZADI ZALAI CÉHEK Az ipartörténetnek mindenkor hálás témája a céhek alakulásának és életének a vizsgálata. Bár hazánkban a XIV. sz. második felétől sorra alakulnak céhek, általános nézet, hogy a vérzivataros XVI—XVII. sz. nem kedvez az iparosszervezetek létrejöttének, a meglevők is felbomlanak, s majd csak a XVII. sz. végétől kezdődik újraszerveződésük. Zala megye néhány mezővárosának céhtörténete azonban azt bizonyítja, hogy a török uralom, az állandó háborúk és belső válságok ellenére is szép számmal alakulnak céhszervezetek. Természetesen kevésbé kutathatók, mint a XVIII —XIX. sz.-ban, mert a kiváltságleveleken kívül más írásos forrás (jegyzőkönyv, szegődtetési lajstrom stb.), illetőleg tárgyi emlék nem áll rendelkezésünkre, azonban a privilégiumok szövege alapján bizonyos mértékig mégis megismerhető ezen iparostársaságok élete, valamint az egyes helységek iparának kapcsolata. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy vizsgált mezővárosaink legjelentősebbike, Kanizsa 1600—1690 között török kézen volt, így céhek ott nem alakulhattak. Iparosok minden bizonnyal éltek a városban, hiszen a lakosság mindennapi (élelmezési, ruházati, szerszám- és fegyver) szükségleteit ki kellett elégíteni, valamint a török katonaság számára is dolgoztak. A török kiverése után az itt élő mesterek, de leginkább a betelepülő németek hamarosan sorra megalakítják a céheket. A többi mezővárosunkban, amelyek rendelkeztek várral, vagy erődítménynyel, s hosszú időre nem kerültek török uralom alá, már a XVII. sz. folyamán létrejönnek az iparos-szervezetek. A végvári katonaság fogyasztó réteget jelentett a kézművesek számára, továbbá bizonyos védelmet is. A céhek számát illetően nem törekedhettem teljességre. Mivel magam is feltételeztem, hogy megyénkben a céhes ipar kezdeteit a XVII. sz. végére tehetjük, csupán véletlenül, az Országos Levéltár-beli kutatásaim során bukkantam nyomára a korábbi szervezeteknek. Néhány mezőváros, Kanizsa, Keszthely, Sümeg, Szentgrót, Tapolca és Tűrje anyagát vizsgáltam meg, de meg kell jegyeznem, hogy Csáktornyán, Légrádon, Zalaegerszegen stb. is alakult néhány céh a XVII. sz.-ban. (Ezek privilégiumának időpontját a jegyzetekben közlöm.) Célom az volt, hogy a rendelkezésemre álló XVII. sz.-i kiváltságlevelek alapján megvizsgáljam, mikor, hol és kitől kérnek privilégiumszöveget az azonos mesterséget űző iparosok, amiből aztán arra is tudtam következtetni, hogy