Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

Értékesítés

Ennyit a boltokról és gazdáikról. És vajon milyen összefüggést találunk a bolti forgalom és a gazdasági helyzet között? A két boltos visszaemlékezése választ ad a kérdésre. „Nem könnyen jutottunk egy kis haszonhoz. Kevés pénzzel rendelkeztek a családok. A hitelkérés mindennapos, megszokott vásárlási formák közé tartozott, főleg a hegyieknél. »Legyen szíves adjon egy kiló sót, majd ha a tehén megborgyuzik megadom« — kértek, és szegénységük láttán szívtelenség lett volna nemet mondani. Áruink közül a cukor, só, élesztő, petróleum, gyufa, gyertya, dohány, írószerek tartoztak a legkeresettebbek közé. Petróleumból 1/2—1 literrel egy hónapig is takarékosan elvilágoltak. Gyertyából a vastagot, kocsik lámpáiba vették. Két gyertya áráért egy liter petróleumot lehetett kapni. Cukrot 10 fillérért vettek a szegényebbek. A módosabbak 1/2—1 kg-ot vittek el egy hónapra. Rizs csak az uraknak kellett. Cigarettából, dohányból az olcsóbb fogyott. A családok közül a módosabbak, ha 4—5 pengőt egy hónapban elvásároltak, az soknak számított."

11

'

5 „Mit kaptunk áruinkért? Akinek pénze volt, azzal fizetett. Szegényektől elfogadtuk terményeiket is. Hoztak babot, korpát, kukoricát zsákban, búzát, rozsot, árpát vékában. Lemértük és átszámítottuk napi árra, és amennyi pénz járt volna érte, annyi árut kaptak. A hozott terményeket úgy hasznosítottuk, hogy malacokat vettünk, meghizlaltuk és eladtuk őket. Volt aki pár tojással vásárolt csak. Az 1 1/2 — (1930—1931), 3 (1934), 4 (1935) filléres tojás árából bizony nem tömött szatyorral távoztak. A Nagykocsma 114 Gombás Istvánné Nova