Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

Értékesítés

rossz dűlőúton, s lett „vőlegény" (t. i. eldűlt a lábáról, mint az a legény, aki valamelyik lány kedvéért a vőlegénységet választotta. Azt is leszedték a lábáról.) A grófi földeken a majorokba vezető „csapás" utakon sem volt jobb a helyzet. Csapásnak azért nevezték, mert azon hajtották ki a jószágot a legelőre, s a sok állat alaposan összevágta az utat. Jelenleg aszfalttal leöntött kemény alapú utak vezetnek minden termelőszövetkezeti majorba. A vármegyei kezelésben levő utakat kővel hintették meg, amikor erősen kikoptak és gödrök keletkeztek. E munkát részben a községi útkaparók végezték el. Túlságosan nagy forgalom nem bonyolódott le a községen keresztül. Reggel elpöfögött az autóbusz, délután visszajött. Autója a harmnicas évek közepe után is csak a grófnak volt. A módosabb parasztok közül néhány kerékpárral rendelkezett, főleg 1940-től. (1945-ben már 80 kerékpár volt a faluban.)

107 1919-től posta vitelére kötelezték a gazdákat. Akit kirendeltek „pospontra", annak a küldeményt gyalog, vagy kocsival el kellett juttatni a címzettig. Aki fogattal rendelkezett, az köteles volt fogatos forspontot teljesíteni. Ezek számára fuvardíjat állapítottak meg. Az 1919. szeptember 13-i képviselőtestületi gyűlésen az előfogati díjat kilométerenként 2 koronában határozták meg.

108 A várostól való távolság miatt az áru értékesítése nagy gondot jelentett. Terményt eladni — az uradalom kivételével — nehezen tudtak. Állatokat helyi és vidéki vásárokon értékesítettek. Ezekről a későbbiek során lesz még szó. Azért akadtak elszánt asszonyok, akik megrakták piaci kosaraikat tojással, tejtermékkel, csirkével stb. és hajnali 3 órakor gyalog elindultak Zalaegerszegre (kb. 25 kilométer rövidített mezei utakon is) a piacra, majd délután szintén gyalog jöttek haza. Ha szerencséjük volt egy-egy szekeres gazda felvette őket, s ilyenkor kevesebb fáradsággal és gyorsabban érték el a várost. A cselédek malacokat, süldőket, tojást árultak, mert ezeket tudta esetleg nélkülözni a család. Élesztőért általában tojást szoktak küldeni a boltba. Ha több gyermek volt a családban, akkor a tojásra is szükség volt. Gabonát azok tudtak eladni, ahol hárman éltek a kommencióból. Ilyen család pedig kevés akadt a cselédek között. A parasztok búzát, marhákat, csikókat, süldőket, borjút, tejet, tejterméket, baromfit vittek eladni. Zabot, árpát, kukoricát nem, mert azt az állatok takarmányozására mindig felhasználták. Tojásból, tejből, tejtermékből filléreket kaptak, meri nagy voit a kínálat, kicsiny a kereslet. Bor értékesítéséről a gyenge minőség miatt szó sem lehetett. Meg abból felesleg ritkán maradt, mert bármennyi termett, mind elfogyasztották. Sok gazdának az „ó bora"' nem is tartott ki az újig. Jó termés esetén sok gyümölcs elrothadt a fa alatt, vagy a fán, esetleg az állatokkal etették meg. Szilvából, körtéből, pálinkát főztek. 1935-től megpróbálkoztak piac létesítésével, hogy eladhassák a termelők a gyümölcsöt. A kastély sarkánál jelöltek ki neki helyet. Néhány alsó- és felsőhegyi gazda hozott is be cseresznyét, almát, körtét, de nem kellett senkinek. Házaknál is próbálkoztak árusítással, tisztviselőknél, alkalmazottaknál, kercskedők107 Uo. 1,18 ZmL Képvt. jkv. 1919. szept. 13.