Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A nagybirtok gazdálkodása

ennek következménye miatt a rám mért 50 korona büntetés terhe alól felmenteni méltóztassék. Indokaim akkép vagyok bátor támogatni, minthogy hasonló eset 35 évi szolgálatom ideje alatt egyszer sem fordult elő, és az a véletlen amely úgyhozta ezen szerencsétlenséget, talán oka sem vagyok, esedezem a Méltóságos Űr kegyes jó indulatáért, és bízom Méltóságos Űr nagylelkűségében, hogy a mostani rossz viszonyok közt amúgyis nagyon szerény megélhetésemet öreg napjaimban nem fogja nyomottabbá tenni. Amidőn ezen kérésemmel a Méltóságos Urat bátorkodom háborgatni, kérve támogatását, illetve kegyes pártfogásáért esedezve vagyok a Méltóságos Űrnak legalázatosabb szolgája Káldi László."

37 Hiába voltak a kérő szavak, a tehén árát meg kellett fizetni. ŰJHELYEN 5 pár lovat, 12 pár ökörfogatot 50 db növendéket 30 db anyakocát és 100—150 db süldőt helyeztek el. A sertéseket 12 hétig nevelték, majd Sárvárra eladták. Disznóhizlalással nem foglalkoztak. Csupán annyit hizlaltak meg, amennyit az aratóknak és a kastélynak étkezési célra felhasználtak. KRISZTINA-majorban 60 darab szarvasmarhát tartottak. Négy gulyás vigyázott rájuk. Mivel ez a major elég közel feküdt a községhez, reggelente innét biztosították a kastély és a belső cselédség részére a tejet. A kastélyban egy urasági inas (komornyik) egy „parádés kocsis" — nevét azért kapta, mert cifra szűre és mellénye, kalapja volt, ha a méltóságos urat vitte — kovács, bognár, kertész végezte munkáját. Azok a cselédek, kik szarvasmarhát nem tartottak, naponta 2 liter tejet kaptak. A cselédség elosztása: Krisztina-majorban: 5 kocsis, 4 gulyás, 4 „cukk béres" (Ez azt jelentette, hogy 4 ökre volt.) 1 gazda, 1 erdős. Imre-majorban 4 kocsis, 1 csikós, 1 borjús, 1 gazda, 1 erdős. Újhelyen 5 kocsis, 6 béres, 1 kanász, 2 gulyás, 1 gazda. Miután szó került a cselédekről, időzzünk el néhány mondat erejéig náluk. Életük? ..Csapófánál a major, apám erre szántott fütyörészett, búslakodott, fűzfavesszőt vágott. Az iskola messze volt — kommenció kellett —, számolta a barázdákat szürke ökör mellett."'"'

8 A lírai sorok mögött szomorúan húzódott meg a valóság. Csonka Ferenc 13 éves korától cselédeskedett. 1939. április 1-én került Újhelyre. Sorsa, mint a többieké. Ha róla írok, annyi, mintha a többi 39 cselédről is szólnék. „Nyáron 3-kor, télen 4-kor keltünk. Megetettünk, a majorgazda kiadta a tennivalót, s mi indultunk. Fél nyolckor reggelizhettünk. Ha közel tartózkodtunk a majorhoz, bemehettünk, vagy az asszony kihozta az ennivalót. Távoli munkahelyre tarisznyába vittük a száraz elemózsiánkat. Reggelire, sőt sokszor még ebédre is, csak kenyér jutott. Nagy volt a család, sok az éhes száj. Amikor megkondult a déli harangszó, leállhattunk. Etetni! Mert az állatnak meg kellett adni, ami megjárt neki. Két óra pihenő nyáron, másfél télen. Olyan nap is akadt, amikor 3-kor fogtunk ki ebédelni. Estig aztán nem volt 37 PFFN :!8

Bécs Ernő: Göcseji köszöntő (Göcseji Helikon 1. szám)