Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
Nova felé visz az út
ökörfogattal csak a gazdagabb parasztok rendelkeztek. Mire a szegény paraszt sovány tehenével elballagott a rossz dülőutakon több kilométerre levő földjéhez, bizony hosszú idő telt el. Ha naponta két fordulót meg tudott csinálni, az már nagy teljesítménynek számított. Lovakkal gyorsabban ment a munka, még akkor is, ha távolabb feküdt a föld. Évszázadok alatt a község körül alakultak ki a szántóföldek. Fokozatosan kiirtották az erdőket, hogy mindig több és nagyobb területhez jussanak. Az 1890-es években Üjhely és Olga major között több, mint ezer holdat vágtak ki. Az utolsó erdőirtás Bükkön és Kolottyban történt. Ahogy távolodunk a községtől, annál gyengébb minőségű szántókat találunk. És még a vadak is nagy károkat okoznak ezeken a területeken. (Érdekességként említem meg, a termelőszövetkezet évente 295 000 forint vadkár térítést kap az erdészettől.) Ezért mindig meggondolták a gazdák, hogy itt mit termeljenek, már amennyire körülményeik engedték az ilyen jellegű tervezést. Akinek csak ott volt földje, az nem sokat válogathatott. Helyzetükön igen keveset segített, amikor a gróf az újmajori rész kivételével a babati-, csapófai-, cigányfenyvesi erdőrészt bekerítette dróttal. Sok szó esett már a gazdálkodásról, de nem ismertek még a birtokviszonyok. Háromféle birtokot említhetünk meg: nagybirtokot, egyházit és parasztit. 1897-ben Batthyány Zsigmond gróf megvette a szombathelyi püspökség novai uradalmi birtokát. (Az 1930-as évi népszámlálási adatok szerint Batthyány Zsigmond gróf 2 falu határában 4515 hold birtokkal rendelkezett. A Zala megyei nagybirtokok rangsorolásában ez a hetedik helyet jelentette9 Ám egyházi kézben is jelentős mennyiségű erdő és föld maradt. A szántó területe 54 kh. 1091 négyszögöl, kert 6 kh. 1178, szőlő 7 kh. 1285, legelő 1 kh., erdő 33 kh. 824 négyszögölet tett ki. A földeket 20 kh. kivételével bérlők művelték. A legelőt és az erdőt megtartotta saját kezelésben a plébánia. Egy pár lófogattal, 10—12 tehénnel könnyen elvégzett minden munkát a fogatos és a tehenes. Mindkettő olyan kommenciót kapott, amilyent az uradalomban fizettek. A plébánia földjeinek fő terménye a búza, kukorica és a zab volt. 1934-ben különös helyzetbe került az egyházi vagyon. Zárolták a birtokot, s vagyonkezelőnek minisztériumi tisztviselőt neveztek ki. Mi volt a dolog előzménye? Semmi más, mint eladósodás. 1933-ban megkezdődött egy új paplak építése, mert az iskola melletti épület életveszélyessé vált, s le kellett bontani. Mikes János püspök megkezdte az építést, úgy, hogy téglát a gróf adott, fát az egyházi erdőből vágtak, az egyházközség a fogatot biztosította. A napszámokat a tervek szerint pénzből fedezték volna. Az utóbbi nem történt meg, s előállott az a fura helyzet, hogy a hívek nem fizettek adót mondván „nem mi tartozunk, hanem a plébánia". A püspökség adósságainak rendezése érdekében 1934-ben el akarta adni az erdőt. 1933-ban került Novára Farkas Sándor plébános. Kádárember fia volt, aki tudta értékelni mindig a fát, ezért ügyes sakkhúzáshoz folyamodott. Felbecsültette a kivágható fák értékét, s a püspöknek bebizonyította, kár lenne eladni az erdőt, az adósságot nem tudnák kifizetni. Viszont megígérte a tartozás más úton történő kiegyenlítését. A püspök belement az alkuba. Illetékesek zárolták a vagyont, a fiatal plébános egyházi adók és más források biztosításával mindent elrendezett. Megépült a paplak, megszűnt az ü Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében 34 old.
