Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

Nova felé visz az út

számára. Addig csak a saját réteken lehetett legeltetni. Legelő hiányában az év legnagyobb részében így kénytelenek voltak a gazdák marháikat istállóban tartani száraz takarmányon. A tejtermelésben ez természetesen negatívan éreztette hatását. Amint lekerültek a keresztek a földekről, megkezdődhetett a legeltetés. A szegények maguk, a módosabbak őrző gyermekekkel hajtatták ki a tarlóra állataikat. Szent György napján (április 24-én) „szegődtek" a „szóga gyerekek". Kosztért, egy öltöny olcsó ruháért, cipőért vigyáztak késő őszig a jószágra ezek a 12—13 évet alig betöltött emberpalánták. Szállásuk az istállóban deszkából összetákolt, szénával kibélelt sarok, serkentőjük lelkiismeretük, néha e

gy

_e

gy nyakleves, védőjük az égbenlakó úristen volt csak. Szüleik akkor látogatták őket, ha egy fazék aludttejet, vagy esetleg fogatot kértek gazdájuktól. A harmincas évek után némi gabonát is adtak az őrző gyereknek (1—1,5 zsák gabonát). Iskolába főleg a téli időszakban jártak. Tanítóik nem problé^máztak azon, miért maradt ki valaki áprilisban, és miért jár ősszel betakarítás idején csak hébe-hóba iskolába. Tudták, mihelyt nem lehet kihajtani, majd jönnek a gyerekek. Ha találkoztak a sokat hiányzó gyerekek gazdáival, azért figyelmeztették: Jó lesz iskolába is küldeni a gyereket! S mikor beköszöntött a hideg idő, kialudtak a zsombékok tövébe rakott kukorica és krumplisütő tüzek, az elütött „brinckék" után eldobták a botot is, megkapták a batyut, s hazamehettek a kis szógák! A legelők, rétek mellett nagy területet foglaltak el a szántók. Egészen a kertekig nyúltak. Gazdaságosság tekintetében a közeli földeket jobban lehetett hasznosítani, mint a távoliakat. A fogatok zömét tehenek képezték. Ló. vagy Őrző szógagyerek !()