Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
Nova felé visz az út
lóherét, ezután ismét búzát, utána rozsot, rozs után zabot termelnek, ekkor újból trágyáznak .. ." 8 A kalászosok mellett kendert, lent is termeltek, de csak házi használatra (—• 25—30 négyszögölön —). Főleg a kapás földek végeiben, a nedvesebb területeken (Alsó-berek, Pontoki-rétek, Felső-berek, Pataki-rétek). A kendert és a lent megáztatták a csallányosi rész vizes árkaiban megtilolták, majd feldolgozták. Az I. világháború után még jónéhány helyen maguk szőtték az idősebb asszonyok a vásznat, amiből lepedőket, abroszokat, konyharuhákat, „üngöket", gatyákat, ponyvákat, zsákokat készítettek. A módosabbak Kisszigeten, Zebeckén szövették meg az anyagot pénzért. (A II. világháború után lentermelés folyt ugyan a termelőszövetkezetben, de feldolgozás nem. Utoljára 1967-ben 62 ha,-on termeltek rost—lent. Egyéni gazdák nem foglalkoztak sem a kender, sem a len termesztésével.) Kerti vetemények termelésére a szántóföldek közül a nagyegresi rész volt a legalkalmasabb. Ez a terület legeltetésre mindenszentek után (nov. 1.) szabadult csak fel. Addig az ott termelt káposztákat, zöldségféléket ki kellett szedni, mert nov. 1. után, azt aki lelegeltette a tehenekkel, felelősségre nem lehetett vonni. Érdemes elidőzni néhány mondat erejéig a legelők, a legeltetés gondolatánál. A község térképéből világosan kitűnik, milyen tekintélyes nagyságú területeket foglaltak el a rétek: Felső-berek, Alsó-berek, Pontok, Pataki-rétek, Csallányos, Mocsári, Zuggó, Kisbíró-rét, s a Papdomb északi végénél a Fácányosi-lap a falusiaké volt. Csallányos a szegényebb gazdák számára mindig tabu maradt. Módosabb gazdáké volt e terület. íratlan törvény szerint kisasszony napja után bárki őrizhetett volna rajtuk, de a szegényebb réteg, mégsem hajtott oda. Szégyellte volna, ha olyan területre megy a marhája, amely nem tartozik össze az ő rétjeivel. Összefüggő nagyobb legelői a grófnak voltak. (Csikóállás.) Uradalmi réteken parasztoknak legeltetni nem volt szabad. Másként alakult a helyzet a kaszálással kapcsolatosan. A gróf érdeke találkozott a parasztokéval, de a földesúr húzta a nagyobb hasznot. Pontokot a cselédek kapták meg járandóságuk fejében. A grófi erdők között viszont találhattunk olyan részeket, melyeket jól lehetett rétként hasznosítani, így ezeket évente kiadták kaszálni: Babát, Petőfa, Kondora, Majkac. Csapófa közel feküdt az erdőkhöz, így a vadak meglehetősen jelentős kárt okoztak, mégis „kapaszkodtak" ezekért a területekért a falusiak. Egy-egy terület kaszálási jogát licitálás útján lehetett megszerezni. Licitálni kellett, ki mennyi napszámot ígér azért, hogy megkaphassa a szénát. „Egy parcellára" (4—5 holdat értett alatta) 20—25 napszámot vállaltunk, csakhogy megkaphassuk. Előfordult, hogy 3 holdért 100 napszámot szolgáltunk. Nehéz munkáért egy nap helyett kettőt számoltak el. 1920-ban még ennek is örültünk" — így emlékezett vissza Tiszai Pál „azokra az időkre". Szőke Ferenc Szikkacsosnál egy hold harmados rétért 32 napszámot szolgált. Azért „csak ennyit", mert sasos volt a terület. A jobb réteket ötödéből adta ki az uradalom, és annyi napszámért, mennyit licitán megajánlottak a jelenlevők. A legeltetés is külön gondot jelentett. A közös úrbéres legelőt 1890 előtt a tagoknak szétosztották, így legeltetni a tarlóföldeken és a sarjú betakarítása után a réteken lehetett. November 1-én szabadultak fel a kaszálók mindenki Cs. Gy. N. k. m.
