Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal - Zalai Gyűjtemény 10. (Zalaegerszeg, 1978)

Zala megye népzenéje

szatérők) tartozókon kívül — a „Diófából csináltattam" (229.). a „Kisbotfára két úton kell" (248.), a „Sej, leszállott a" (249.) és a „Szép Zalában" (271.) kezdetű dalok. A déldunántúli dallamterület legjellemzőbb intonációs sajátossága az ún, dunántúli pentatónia. Az ötödfokú dallamok egy részében ugyanis a 3. és 7. fokot ingadozó magassággal, sokszor fél hanggal följebb énekli a dunántúli nép, azaz Dó helyett gyakran Dl-t, felső SZÓ helyett SZI-t intonálnak. Ez a „dunántúli terc és szeptim" jelensége.

66 Kodály alapvető művében így ír erről: „Nem mindig tiszta az intonációja: hol mélyebb, hol magasabb, néha ugyanazon énekesnél is változó (ingadozó terc és szeptim). Az alsó SZÓ azonban nem magasodhat."

67 Péczely ezt a dunántúli tercű és szeptimű ötfokúságot ugor örökségnek tartja.

68 Olsvai azt írja róla, hogy ezt a jellegzetes intonációt „nem önmagában vett gyakorisága avatja dunántúlivá, hanem az a tény, hogy a magyar népzenén belül 99°/

0-ban csak itt talárható. Itt hangzik föl leggyakrabban és a legtöbbféle dallamtípusba beágyazva." Dallamonként, személyenként sőt versszakonként és ismétlésként ingadozhat az intonáció magassága, ettől van a dunántúli népzene egy részének oly különleges, utánozhatatlan íze."

69 Magam is többször tapasztaltam ezt az intonációs sajátosságot, főleg több versszakos régi dallamok éneklésekor idősebb emberek ajkáról. Kodály, Seemayer, Péczely és Olsvai Zala megye déli — délkeleti részén sok ilyen magas-intonációjú, dunántúli ötfokú dallamot talált. Legjellemzőbb példája a „Dunáról fúj a szél" refrénnel élő dallamtípus (kötetünkben közölt változatai: 254., 255., valamint a 203 és 292. sz. dal is). Sok dallamban váltakozva fordul elő kis- és nagyterc, ill. kis- és nagyszeptim, ez is dúnántúlias intonáció, de már nem 100%-os töménységben. Idevágó példák: Ez a legény híres bicskás (131.), Kocsis Ilus tejet visz... (144.), Ez a kislány az ágyát ... (145.), Sárga csikó, selyem nyereg ... (147.), Megkötötték nékem a 'koszorút ... (148.), Este későn faluvégen ... (150.), Csak azért szeretem ... (152.), Túrós rétes ... (163.) Hozz bort, kocsmárosné ... (165., 166.), Válickai berkes erdő ... (207.), Addig Rozi el nem veszlek . . . (209.). Zöld a kökény . . . (210.), Apró murok . . . (260.), Megérett a kökény . . . (262.), Megkerültem egész járást . . . (297.), Hallottad-e hírét ... (313.) és Loptam lovat ... (315.), valamint Péczely: Dunántúli Daloskönyv-ében közreadott „Levelesi csárda előtt."

70 Több hazai és külföldi népzenekutató figyelt föl arra, hogy egyes rokonnépi tájakról, bizonyos csuvas és cseremisz vidékekről nagyterces ötfokú dallamok kerültek elő, és hogy sok finnugor nép körében „bizonytalan-tercű" éneklés és hangszerhangolás található.

71 Népi hangszerek tekintetében Zala megye ma már eléggé szegényes Valamikor használatos volt az „ötlikú hosszi furugla" és a duda. „Farsangi napokban tartották előbbi időben a disznótort is, amelyen hosszú furulya és duda 66 Uo. 423. oldal. G7 MN. 10. oldal. 68 Péczely Attila: Dunántúli daloskönyv. 107 magyar népdal, (továbbiakban: D. D.) Budapest, 1957. 8-9. oldal. 69 Olsvai: S.népzene 423. oldal. 70 D. D. 72. oldal. 71 Olsvai: S.népzene 423. oldal.