Vajda József: Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek? 333 zalai népdal - Zalai Gyűjtemény 10. (Zalaegerszeg, 1978)

Zala megye népzenéje

volt a zene."

72 Sem hosszi furugla, sem duda nincs már a megyében. Seemayer látta és halottá az utolsó dudást Zalában 1932-ben Murakeresztúron.

73 Saját készítésű hatlikú rövid furulyán is csak kevesen játszanak. A nádsíp még riktább. Egyre kevesebben fújnak nyírfakéreg sípon. A 'köcsögduda, vagy „höppögető" alapritmust adó hangszer volt, régen a regölők használták a láncosbot, kolomp és egyéb lármakeltő „hangszerek" mellett. Az 1967—70-es „Röpülj páva" Tv-verseny hatására országosan divatba jött, azóta a citerazenekarok „bőgőjét" szolgáltatja. Szintén a „Röpülj páva" verseny tette népszerűvé a citerát is. A padlásról előkerültek a régi hangszerek. Dél-Dunántúlon, így Zalában is, a diatonikus citera volt használatban. Mostanában majdnem mindenütt gyári készítésű kromatikus citerát használnak. Ebben közrejátszott az is, hogy citerazenekarok alakultak, s legkönnyebben és legolcsóbban a gyári citeráhpz juthattak hozzá. Pedig a megyében néhány helyen még most is vannak, akik citerát készítenek (Bak, Nova, Mi

kosdpuszta). A gyári hangszerek közül a hegedű, cimbalom, nagybőgő és klarinét használatos az ún. népi- vagy parasztzenekarokban. A parasztbandák már nagyrészt elhagyták a hagyományos jellegzetes játékstílust. A még megTévő és alkalmanként összeálló zenekarok a cigányzenészek játékstílusát, akkordfűzését vették át. A régi, hagyományos stílusban játszó, de már nem élő zenészekre úgy emlékeznek vissza a mostaniak, hogy a kontrás, bőgős „hamisan" játszott. A prímások játéka is különbözik a régi népi tánczenei stílustól. Kiss József gombosszegi parasztzenész stílusa emelkedik ki közülük egyéni, jellegzetes játékával, ö még régi stílusban, ún. ugrás táncdallamot is tudott játszani. Sajnos, 1977-beh meghalt. A többiek régi dallamot nem, népdalt is 'keveset, népies műdalokat, csárdásokat, magyar nótákat játszanak lakodalmakban, mulatságokban. 5. A NÉPDALOK SZOVEGTARTALMI SAJÁTOSSÁGAI A tanulmány elején (6. oldal) említettem, hogy a népdal szövege dallam nélkül nem teljes értékű. Ez fordítva is érvényes. A dallamok zenei elemzése mellett meg kell ismernünk a népdaloknak a nép, a társadalom életében betöltött funkcióját is (főleg az egyes alkalmakhoz kötött népdalok esetében). A gyűjteményben szereplő népdalok hangulati és szövegtartalmi csoportosítása is ezt kvánja. A párosító dalokat Bartók Béla sorolta be a magyar népzene „szertartásos dallamai" közé, az alkalomhoz kötött dalok egyik csoportjaként.

74 A régi tollfosztók kedvenc énekes játéka, időtöltése volt a „kosarazás". Gönczi az év egyes napjaihoz kötött szokások közptt írja le ezt a játékot.

75 „Göcsej népköltészete" c. munkájában pedig „Kosárjáték" (Megy a kosár) címmel a 72 Gönczi : Göcsej. 235. oldal. 73 Olsvai Imre közlése. 74 Bartók Béla: A magyarnépdal. XIII—XIV. 1. 75 Gönczi: Göcsej. 258. oldal.