Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)
IV. ELEMI NÉPOKTATÁS
4. Az iskolakötelezettség végrehajtása Az 1868. évi XXXVIII. tc. kimondta, hogy „...Minden szülő, vagy gyám, ideértve azokat is, kiknek házában gyermekek mint mestertanítványok, vagy házi szolgák tartatnak, kötelesek gyermekeiket, vagy gyámoltjaikat (ha nevelésökről a háznál, vagy magán tanintézetben nem gondoskodtak), nyilvános iskolába járatni életidejök 6-ik évének betöltésétől egészen 12-ik, illetőleg 15-ik év betöltéséig . . ." „Ha a szülő (gyám vagy gazda) a tankötelezett növendéket az iskolától visszatartja . . ., a kötelességét ekként teljesíteni nem akaró szülő ... első ízben 50 kr-ra, második ízben 1 forintra, harmadik ízben 2 frtra, negyedik ízben 4 frtra büntettessék . . ," L Természetesen a törvény előírásainak maradéktalan teljesítésére gondolni sem lehetett. Ezt több tényező gátolta. Elsőként kell itt megemlíteni az iskola-, tanterem- és tanítóhiányt. Másodsorban az általánosan elterjedt gyermekmunkát. Harmadsorban pedig azt, hogy a lakosság nagyobb részénél nem jelentkezett igény, illetve szükségletként az iskola elvégzése. A tanfelügyelőség a megyei iskolatanács határozata alapján, az alispáni hivatalon keresztül, a főszolgabírók útján már 1870-ben intézkedett a tankötelezettség végrehajtását gátló, a hiányzást, azok többségét jelentő magánőrzés megszüntetéséről. 2 A tankötelezettség végrehajtását, a hiányzások számának csökkentését illetően a tanügyi vezetés jó kapcsolatot épített ki az egyházi iskolafenntartókkal is. Mindez azt eredményezte, hogy az iskolamulasztást a plébánosok is figyelemmel kísérték, a problémákat nemcsak a tanfelügyelőség, hanem az egyházi főhatóságok felé is jelezték. így például Viola János, merenyei plébános nemcsak „megintette" a hanyag iskolába járók szüleit, hanem ezek névjegyzékét a megye tanfelügyelőjének is megküldte. 3 Az együttműködést bizonyítja az is, hogy megyei közgyűlésen is tárgyalták a falusi plébánosok jelzése alapján az iskolamulasztásokról szóló veszprémi püspökhelyettesi átiratot. Ennek eredményeként „végzés" született, ami ismételten felhívta a járási főszolgabírók figyelmét a tankötelezettség végrehajtására. Akadt néhány iskolaszék is, amelyik tenni akart ez ügyben. A fityeházi községi iskolaszék például a tanításra képtelen tanítójának elmozdítását kérte a tanfelügyelőtől/ 1 A népoktatási törvény bevezetését követően készült első iskolai statisztika szerint 1869-ben Magyarországon a tanköteleseknek átlagosan 49,85 százaléka járt iskolába. Legjobb volt az arány Mosón megyében (81,38%), a legrosszabb Zaránd megyében (22,27%). Erdélyben Nagy-Sink-Szék 83,93 százalék, Huny ad megyében pedig 14,38 százalék volt az iskolábajárók aránya. 5 Zala az 59 magyarországi törvényhatóság között a 29. helyet foglalta el í 1868. évi XXXVIII. tc. 1. és 4. §. 2 ZmL. Tanfelügyelőségi iratok. Nagyiktató. 1870. 3 Uo. 4 Uo. 5 HStK. 356—358. 1.
