Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Müller Róbert: IX. századi sírok Nagypáliból
dalomban. 21 A legkésőbbinek a 4. kép 2/a—2/c-t tarthatjuk. Négyszögletes füllel főleg az egészen késői sírokban fordul elő. 22 A köpüs nyílhegyeket általában Ny-i eredetűnek tartják. A késő avar temetőkben különböző változataik fordulnak elő, pontos datálásra nem alkalmasak. 23 A nagypálihoz hasonló nyílhegyeket a IX. században, sőt a X. század első felében is használtak. 2 ' 1 A fegyverként sírbatett szekerce pontos párhuzamát nem ismerjük. A hasonló darabok Ruttkay, A. szerint a szlávokra jellemzőek.-•' A lapos indás díszítésű, jellegzetesen késő avar övkészletről már szóltunk. Vereteink és szíj végeink különböző változatait több temetőből ismerjük, 's mint utaltunk rá még а IX. századi temetkezésekben is előfordulnak. 20 Sőt az a jelenség, hogy egy övön több övkészlethez tartozó veret található, és ezt a vegyes övet esetleg két férfi között szétosztották, feltétlen а IX. századra utal. Az avar birodalom felbomlása után természetesen nem szűnt meg egyik napról a másikra a veretes övek használata, számolni kell azzal, hogy egyes mesterek és műhelyek továbbra is termeltek. 27 Mégis а IX. századra a nem teljes övkészletek a jellemzőek, és előfordulnak a nem összetartozó véretekből álló övek is. 28 A keltezés szempontjából a 2. sírban talált hurkos végű, alsó felén tekercselt, drótfüggős karika a legfontosabb darab. Ezt ugyanis а VIII. század végéig használt avar temetőkből még nem ismerjük. Friesínger, H. a Bécsi erdőtől Ny-ra talált darabokat а IX. század első felére keltezte, 29 az Absdorf-i temetőt azonban Mitscha— Märheim, H. szerint a IX. század végén, a X. század elején is használták még.-*' Különösen 21 Jó tipológiai összefoglalást ad Cilinska. Z. 1966. 190—191. 22 Pl. a zsitvatői 7. sírból (Budinsky-Kricka, V. 1956. 14. és XIV. t. 7.); a Brodskidrenovaci temető 1. ós 13. sírjából, az utóbbiban szegecselt talpú kengyellel együtt (Vinski-Gasporini, R.—Ercegovic, S. 1958. IX. t. 2., XII. t. 1.); az érsekújvári temető 232. sírjából a nagypálihoz hasonló kisszíjvéggel, lyukvédővel, egyenes pofarúdas zabiával és egy szegecselt talpú kengyellel együtt (Cilinska, Z. 1966. XLIV. t.). 23 Friesinger, H. 1974. 94. Ruttkay, A. 1976. 329. 7/a típus. :> Ruttkay, A. 1976. 307. V/A típus. Bár a Breitaxt már a VII. századtól előfordul, sőt éppen a IX. században szorítja vissza, legalább is fegyverként a szakállas harci balta (Bartaxt), Morvaországból és Szlovákiából hat IX. századi példány ismert ebből a típusból (i. m. 308. és 311.). 2R Ld. 6. jegyzet 27 Kovrig I. 1963. 237. 28 Uo. Csak kisszíjvég van pl. a párkányi (Sturovo) temető 218. sírjának övkészletében (Tocik, A. 1969. 57. és XLIV. t. 16.). A IX. századi sírok öveinek hiányosságát hangsúlyozza Tonika. P. 1969. 77. 15. j.; Török Gy. 1970. 102. 39 Friesinger. H. 1974. Mühling, 10. és 31. sír (11. és 14. t.), Absdorf, 20. sír (19. t.). A szerző elsősorban történeti megfontolásból keltezte ezeket a temetőket a IX. század első felére. Szerinte a keresztény térítések következtében ettől az időtől kezdődően már templom köré és keresztény ritus szerint temetkeztek. Érvei nem elég meggyőzőek, a magyar példa is mutatja, hogy a templom köré temetés szokása milyen nehezen gyökeresedett meg. Azt azonban ő is hangsúlyozza, hogy К felé haladva egyre később győz a térítés, és ezért tovább élnek ezek a temetők. Pl. a pitteni, amelyben ugyancsak találtak drótcsüngős karikákat (Friesinger, H. 1976. 16. és II. kép 2.). 30 Mitscha-Märheim, H. 1953. 33. és 14. kép. Nyilvánvaló, hogy elírás következtében lett Absberg az Absdorfból. Szerinte bizánci eredetű ez az ékszer, amely a kereskedelemmel terjedt el egész Közép-Európában. Fő elterjedési területe a mai Ausztria és a tágabb értelemben vett Dunántúl, ezért feltételezhetjük, hogy ez az ékszer Ny-ról került ide.
