Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Müller Róbert: IX. századi sírok Nagypáliból

azért fontos az itt talált ékszer, mert talán ez a legjobb párhuzama a nagypáli darabnak. Az alsó felén vékony huzallal körbetekercselt karikához három tagból álló drótcsüngök csatlakoznak. A felső tag két szálból sodrott, a középső többszörösen 8-as alakban hajlított, az alsó pedig a mi töredékünkkel megegyező enyhén szélesedő sűrű spirális. A Brodski-drenováci temető 31. sírjából és a Sopron-présháztelepi 1. sírból is került elő drótcsüngős karika,31 amelyről Tomka P. azt írja, hogy ez az ékszer a IX. századra jellemző, de még a X. században is előfordul.

32 Ismerjük pl- a hohenberg-i és krungl-i temetőből.

:li Az utóbbiban S-végű hajkarikával együtt fordult elő, ami mindenképp a X. századra utal. A halimbai koraközépkori temető I, fázisából is ismerünk egy hurkos kapcsolású, tekercselt karikát.

34 Ez az ékszer tehát egyértelműen azt jelenti, hogy a nagypáli temetkezések IX. századiak, és valószínűleg egyidősek a közelükben talált hamvasztásos sírral. Ebből viszont az következik, hogy a IX. században rövid időre egy olyan közösség telepedett meg ezen a helyen, amelynek egy része csontvázasán, egy másik része pedig szórthamvasan temetkezett. Ezzel kapcsolatban felvetődhet, hogy egy vagy több etnikumhoz tartozott-e ez a népesség. A hamvasztásos sírba bizonyos, hogy egy szláv egyént temettek. A csontvázas sírok esetében a leletek és a ritus alapján kísérelhetjük meg a halottak etnikumának meghatározását. Az előbbiekben láttuk, hogy a sírokban talált leletek döntő többsége a késő avar temetők jellegzetes anyagába sorolható. A szlovákiai későavarkori temetőkben azonban a szlovák kutatók szerint avar fennhatóság alatt, avar viseletben eltemetett szlávok nyugszanak. Ugyanez a véleménye Я. Friesingemek az Ausztria területén feltárt IX. századi temetők népességéről.

33 Az itt megfigyelt ritus sajátosságai azonban nemcsak a peremterületekre jellemzőek, hanem bizonyos területi eltérések mellett az egész avar birodalom területén megtalálhatók.

36 Vonatkozik ez a húsmelléklet adásának szokására éppúgy, mint a sírban megfigyelhető égésmaradványok jelenségére.

37 A lovassíroknál a kora és késő avar temetkezéseknél egyaránt előfordul, hogy a váz bal oldalára, a vázzal ^Vinski-Gasparini, R.—Ercegovic, S. 1958. XIX. t. 1.; Tomka, P. 1969. 85—86. I. t. 3. Mindkét dolgozatban a hajfonat karikákhoz és nem a fülbevalók közé sorolták ezeket az ékszereket. 32 Tomka P. 1969. 97—88. és 81. j. 33 Fischbach О. 1897. 136., 141—143. és IV. t. 9. K Tőrök Gy. 1962. 24. és IX. t. 821. sír. x

' Friesinger, H. 1974. 112. 1(i

B. Szatmári, S. 1969. 17 A dévényújfalui temetőben 114 sírban figyeltek meg a halott felett különböző magasságban vastagabb égésréteget. Ezt a jelenséget Eisner, J. szláv jellegzetességnek tartotta, és a halotthamvasztás reminiszcenciáját látta benne (1952. 236.) Korvig I. részletesen taglalta ezt a kérdést, három különböző módot különítve el. Bár egyes temetőkből hiányzik ez a szokás, az egész avar szállásterületen megtalálható, tehát nem hozható közvetlen kapcsolatba a szlávokkal. Alattyánban pl. éppúgy mint Jutás és öskü esetében általában a gazdagabb, ill. öntött övkészlettel rendelkező halottak sírjaiban figyeltek meg égésnyomokat (Kovrig I. 1963. 67—70.).