Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. I. Középkor

ceknek, magyar vagy szláv eredetűnek kell-e tekintenünk e mesterséget és azok űzőit?

12 Bartha Dénes azt a feltevést kockáztatta meg, hogy az Igric nevű faluk esetleg csak régi szláv településneveket őriztek tovább anélkül, hogy bennük az említett kettő kivételével szláv (vagy magyar) énekmondók laktak volna. A Pozsony és Zala megyei Igriciben élő joculatorok is magyarok lehettek, erre utal néhányuk fennmaradt neve (és a korai krónikákból kikövetkeztethető, bennük megőrzött, feltehetően a joculatorok énekei által is tovább örökített mondák jellege is).

13 Bartha lehetségesnek tartja,hogy e foglalkozás magyar folytatóit csak jóval később kezdték igriceknek nevezni, (talán az említett két falu nevének hatására is?). Hasonló véleményen volt Szabolcsi Bence is, mind korábban hivatkozott tanulmányában, mind a Zenei lexikon énekmondók szócikkében is. 2. Csak sejthetjük a magyarázatot arra is, hogy éppen a bizonyítottan királyi joculatorok lakhelyéül szolgáló két Igrice miért az ország peremvidékén (s a többi is szétszórtan) található. Nehezen tudjuk ugyanis elképzelni, hogy a királyi udvar szolgálatára rendelt énekmondók hogyan látták el feladatukat ilyen nagy távolságokból. Az sem valószínű, hogy a XIII. század közepéig azért tartsanak igricfalukat, hogy az esetleg arra járó királyt és udvarát esetenként szórakoztassák. Jogosult Zolnay László feltevése: ezek a joculatorok tábori, katonazenészi szerepkört is betölthettek.

14 Zolnay bőséges adatokkal bizonyítja: milyen nagy szerepe volt a középkori hadi életben a zenészeknek. E lehetőség már jobban megmagyarázná e falvak szerepét is.

15 E feltevésnek nem mond ellent Anonymus néhány idézett megjegyzése sem. Természetes, hogy a krónikaíró a joculatorok bizonyára többoldalú tevékenységéből csak a szöveggel kapcsolatos elemeket emeli ki, hiszen ő csak azokat használja fel, leszólvacáfolva is. Ilyen összefüggésben talán az sem lehet véletlen, hogy Zalaigricétől nem messze volt Kürtös falu is. (Ma Kürtöspuszta, Zalaszentbalázs közelében.) Szintén a zalai vár birtoka volt, nevét a benne lakó kürtösöktől kaphatta. Említését 1337-ből, 1364-ből, 1368-ból ismerjük. E későbbi feljegyzések már csak birtokügyekről tájékoztatnak, a közösség eredeti szerepéről nem esik szó.

1(5 Az azonban nem lehet véletlen, hogy Zala megye 260 településén összesen 9 földrajzi név őrzi a Sipos nevet, ebből 5 annak az egymással határos három falunak a területén van, amelyek a hajdani Kürtös földjén osztoznak. (Siposkert dűlő, Sipos ódal, Sipos közlet Börzöncén, Sipos gödör Bocskán, Sipos szer Magyarszerdahelyen).

17 12 Szabolcsi : lm. 228. 13

Bartha Dénes: A magyar zenetörténet első fejezete. In. Magyar művelődéstörténet. I. (Én.) 615. old. 14 Zolnay: lm. 233. 15 Zolnay: lm. 253—267. 1(! Holub: Zala megye története a középkorban. III. Kézirat a Göcseji Múzeum adattárában. 17 Zala megye földrajzi nevei. Zalaegerszeg, 1964.