Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Körmendi Lajos—Lendvay Béla—Tihanyi László: A vonóenergia felhasználás változása Zala megye mezőgazdaságában

A megyében a fogaterő helyzetében 1942-ig nincs lényeges változás sem a tehénállomány számában, sem igázási arányában és az igásökör létszámában sem. Ugyanakkor a háborús veszteségeket még 1952-ig sem sikerült az állatállománynál kiheverni. 5. táblázat Igázott szarvasmarha állomány (1935—1952) Év Tehén Igásökör Bivaly 1935 54 947 5355 186 1942 54 998 6950 317 1952 52 136 4570 204 Ugyanezen időben a lóállományban —, amelynek közel kétharmada hidegvérű —, a háborús események miatt hasonló változás állt be. 6. táblázat Ló állomány (1935—1952) Év Kanca Herélt Együtt 1935 14 439 3655 18 088 1942 12 814 4036 16 850 1952 10 605 2851 13 456 Azonban ez az igaerő is meglehetősen egyenetlenül oszlott meg a járások és községek között. A felszabadulásig a megye fogaterő veszteségeit pontosan felmérni nem lehet. Tény azonban, hogy a lovak túlnyomó részét a háborús évek alatt még a magyar hadsereg igénybe vette. Az így még visszamaradt állomány további veszteségeket szenvedett, főleg a hadseregek felvonulási és visszavonulási útvonalai körzetében. A lóállományt ért veszteség szerény becslések szerint is országosan meghaladja a 60%-ot, amit tovább súlyosbít, hogy a minőségi leromlás még ennél is jelentősebb volt, hiszen az átvonuló katonai alakulatok leromlott lovaikat mindenhol menetközben igyekeztek lecserélni. A lóállomány veszteségét a megyére vonatkozóan érzékelteti, hogy az igázható lóállomány még 1952-re sem érte el nemcsak az 1935-Ös állományt, hanem még az 1942. évit sem. 1945 tavaszán az országos viszonyoknál jóval nehezebb körülmények között kellett a megyében megindítani a mezőgazdasági termelést, pedig az országos viszonyok is nagyon kedvezőtlenek voltak. Csaknem 1000 kh-ra jutott egy traktor, ám ezeknek a traktoroknak egy része is üzemképtelen állapotban volt. Számítások szerint a felszabadulás előtt a traktorok és szántógépek a szántóföldi termelés vonóerő szükségletének nem egészen 10%-át elégítették csak ki.