Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Lötz Gyula: A Kis-Balaton múltja és jövője
A Kis-Balatonnak, mint a Balaton öblének a kegyelemdöfést, a Sió-zsilip 1863-ban történt megépítése adta meg. Ekkor a Balaton korábbi átlagos vízszintjét mai magasságára, így a tó térfogatát felére csökkentették. A Kis-Balaton ezáltal gyakorlatilag szárazra került, a Balaton és a Kis-Balaton közvetlen kapcsolata megszűnt. A III. katonai felmérés 1880 táján készült térképlapjai Fenékpuszta—Hídvég között már csak nádas-mocsaras területet ábrázolnak, a korábbihoz képest elenyésző szabad vízfelülettel. Ez a szabad vízfelület — a Zala alsó szakaszának 1925 után végrehajtott betöltésezése után — gyakorlatilag eltűnt, ma már összességében sem éri el a 0,1 km- kiterjedést. Milyen hatással voltak a Kis-Balaton térségének a XVIII. század közepétől térképeken is követhető változásai a környezetre? Mi lett a következménye a tulajdonképpeni Kis-Balaton megszűnésének? Ezekre a kérdésekre korunk adta meg a választ: a Keszthelyi-öböl vízminősége rohamosan, aggasztó mértékben romlik. A romlásra utaló jelek azonban nem mai keletűek. Az öböl kezdődő eutrofizálódásának (a tápanyagok feldúsulásának) első jele, a hinár, 1870—1880 között tűnt fel. Azelőtt a Keszthelyi-öbölben ismeretlen volt. 1890 körül az egykorú források már tömeges hinárosodásról számolnak be.-- Jelentősebb, mindenki számára észlelhető iszapképződés 1910 táján indult meg, s ettől kezdve állandósultak a Keszthelyi-öböl feliszapolódására vonatkozó panaszok. Napjainkra a helyzet aggasztóvá vált, a Keszthelyi-öböl vízének minősége annyira romlott, hogy vize fürdésre, üdülésre már alig alkalmas. Ezzel elérkeztünk ahhoz az állapothoz, mely a tó mai helyzetét — a Balaton, szorosabban véve a Keszthelyi-öböl vízminősége szempontjából — meghatározza. A megvizsgált történeti adatok egyértelműen arra utalnak, hogy az az eutrofizálódási, zátony- és iszapképződési folyamat, amelyet ma a Keszthelyi-öbölben észlelünk, korábban — 1863 előtt — a jóval nagyobb kiterjedésű Kis-Balatonban játszódott le, itt vált a Zala vize Balaton-vízzé. Ez a folyamat nem korlátozódott kizárólag a Kis-Balaton területére. Hasonló folyamat játszódott le a Zala és mellékvízfolyásainak a Kis-Balatonhoz csatlakozó mocsaras völgyeiben, a ,,berkek"-ben is. A széles körben elterjedt nézetekkel ellentétben hangsúlyoznom kell, hogy a Balaton és a Keszthelyi-öböl jelenlegi problémáinak elsődleges okát nem a Zala alsó szakaszának betöltésezésében, illetve rendezésében, hanem a Balaton vízszintjének 1863-ban végrehajtott radikális lesüllyesztésében kell keresnünk. A Zala rendezése — újabb területek mezőgazdasági művelésbe vonása érdekében — csak követte a Balaton vízszintjének lesüllyesztését. A Keszthelyiöböl eutrofizálódását jelző tüneteket már ezt megelőzően észlelték. A Balaton vízszintjének leszállítása következtében kerültek szárazra és váltak lecsapolhatóvá a Zala-völgyi mocsarak. így a Kis-Balaton és a környező berkek vízminőségvédő funkciója éppen akkor szűnt meg, amikor a civilizáció előretörése — urbanizáció, iparosodás, a mezőgazdaság fejlesztése és kemizálása — révén a Balatonba szállított víz minősége rohamosan romlott. A ma elénk táruló kép — elsősorban a Kis-Balaton és a Keszthelyi-öböl szempontjából — meglehetősen borús. Mit tehetünk? 22 Füzes F. M.—Sági K.: A Keszthelyi-öböl regressziós jelenségei. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei. 5. Veszprém, 1966. pp. 339—355.
