Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Lötz Gyula: A Kis-Balaton múltja és jövője
készültnek, elsárgultnak mondja. így talán ezt tekinthetjük a valószínű „piszkozat"-nak, amelyről a másolatok készültek, de lehet, hogy „köznapi" használatra szánt munkatérkép-másolat volt.) A zalaegerszegi példány behatóbb vizsgálata erre a kérdésre választ adhat. 14 Sági Károly idézett művében ugyancsak közli a zalaegerszegi Kriegertérkép Kis-Balatont ábrázoló részét. 1 "', mint „Krieger 1775. évi térképének" részletét. Nem tér ki azonban arra, hogy mire alapozza az 1775-ös évszámot, így vélekedik Hrenkó is: „A térkép újabb tartalmi elemei (keszthelyi rév) alapján az 1775-ös évszám mondható bizonyosnak". 10 A keszthelyi révre vonatkozó érvelés nem helytálló. Már Bél Mátyás is említi idézett Somogy megyei leírásában, hogy a Zala a torkolatánál annyira kiszélesedik, hogy csak csónakokkal lehet átkelni rajta. (Ad ostium fluvio aliquamdiu simili est: quo inde processit ulterius, vastiori spatio dilatatur, ut iam pontonibus trajici debeat. . . Ebből a megjegyzésből csak közvetve lehet átkelőhely létezésére következtetni, bár biztosan nem a balatonhídvégi híd környékére vonatkozik, hiszen e hidat Bél külön megemlíti. Sokkal lényegesebb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a fenéki (keszthelyi) révátkelő már Krieger térképének készítése előtt — tehát 1766 előtt — létezett, a keszthelyi Helikon-könyvtár 207. leltári számú kéziratos térképe, mely — igen szép kivitelben — a keszthelyi Festetich-uradalmat ábrázolja. 17 A keltezés nélküli térképet Sági 1769-re, Bendefy а XIX. század elejére datálja. E térkép — stílusából következtetve — a , XVIII. század közepéről származik, és feltétlenül korábbi, mint Krieger 1766-os keltű térképe. Az igen jó és részletes vízrajz ellenére hiányzik ugyanis róla a Krieger-térképen (és minden, a térséget ábrázoló későbbi térképen) feltűnő, a Keszthely—Sármellék közötti mocsaras területet átszelő két, É—D-i irányú, ma is meglevő csatorna. (Ma: Öregberki csatorna és Keszthelyi határárok.) A fenéki révátkelőhelyet azonban — „Überfahrt" megjelöléssel — ugyanott ábrázolja, mint Krieger 1766. évi térképe. Nincs tehát alapja Hrenkó azon feltételezésének, hogy a zalaegerszegi példány későbbi, mint az Országos Levéltár példánya, s valószínűleg 1775-ben készült. 18 Krieger térképén a mai Kis-Balaton É-i része „Paludes Hevizienses" (hévízi mocsarak) megjelöléssel szerepel. A térkép kiváló illusztrációja Bél Mátyás lakonikus leírásának: a Zala Balatonhídvég alatt belevész a nádasokkal és szabad vízfelületekkel tarkított mocsárba, amiből csak a magasabb szigetek emelkednek ki. A két Diás-sziget eltűnik a nádasokban, így minden bizonnyal víz borította őket. 14 A térkép vizsgálata —, mely a kézirat nyomdába adása után történhetett csak meg —, meglepő eredményre vezetett. A zalaegerszegi példányon egyetlen tűszúrásnak sincs nyoma. Látszik viszont rajta egy 4 bécsi hüvelyk oldalhosszúságú négyzethálózat. Sarokpontjai meg vannak számozva, a számok típusa azonos a térképen tussal kihúzott számokéval, így feltehetően a hálózatot is Krieger rajzolta a térképre. A hálózat ceruzavonalai fedik a térkép színezett részeit, tehát azt a térkép kihúzása és kifestésé után rajzolták. A hálózatnak csak az lehetett a célja, hogy annak alapján további másolatokat készítsenek. így talán megkockáztatható az az állítás, hogy a zalaegerszegi térkép Krieger térképének „eredeti" példánya. v 'Sági K. 1968. 8. ábra. "''Hrenkó P. 1977. p. 265. '"'Közlik: Sági K. 1968. p. 450 és Bendefy L.—V. Nagy 1. 1969. p. 141. и Hrenkó P. 1977. p. 265.
