Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)

Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján

egyéb címszó alatt 7 fő: 1 főnemes, 1 nótárius. 1 esküdt, 1 commissarius, 1 inspector, 1 tiszt és 1 fuvarozó szerepel. Összegezve a kanizsai polgárok mesterség szerinti megoszlását, legfigyelemre méltóbb, hogy az összes polgároknak csaknem felét a ruházati iparosok képezték. Ez annak is bizonysága, hogy a nagyrészt még önellátó paraszti gazdálkodás idejében a környező falvak lakosai is Kanizsán varratták ünneplőjüket. A fennmaradt kézműves-számlák, s a különböző kanizsai hagyatéki leltárok

VJ pedig arra utalnak, hogy Kanizsa polgársága ez idő tájt már igényesen öltözködött, és házának berendezése, életmódja is városias volt. I c) A polgárok foglalkozás — egyidejűleg születési hely szerinti — megoszlásának elemzése A mellékelt 1.—5. sz. táblák diagramjai azt szemléltetik, hogy az egyes mesterségek művelői hol születtek, tehát milyen volt a származás szerinti összetételük. Első látásra kitűnik, hogy a ruházati iparban dolgozók többsége Zala megyei, főleg kanizsai születésű. Csupán a gombkötőknél figyelhetünk fel arra, hogy többségük horvát származású. A 3 festőből 2 a német birodalomból való. Más a helyzet a faiparnál! Az ácsok és pintérek többsége osztrák és német származású — ezeket nyilván a földesúr hozhatta be —, de jelentős számú idegen van az asztalosok és kádárok között is. A csutorások mind kanizsai vagy környékbeli születésűek. A fémiparban dolgozók származása nagyon vegyes. Feltűnően sok köztük a bevándorló, főként a német anyanyelvű,. Többségük 1800 után kérte felvételét a polgárok közéA bőr-, cserép-, kender- stb. ipari főcsoportnál valamennyi mesterség művelője sok felől verbuválódott össze. A tímárok pl.. akik zömmel 1765 előtt tettek polgáresküt, többségükben ismeretlen, ill. osztrák származásúak. Az élelmezési iparban is túlsúlyban vannak a kanizsaiak, ill. a környékbeliek, csupán a pékek fele német és cseh anyanyelvű. A polgárság közé felvett kereskedők száma a XIX. sz. elején a legmagasabb. Csaknem egyharmaduk kanizsai születésű, a két valóban gazdag azonban macedón. A gazdák és mesterség nélküliek zöme kanizsai születésű ugyan, ám nevük többségében idegen hangzású. A mesterség nélküliek között 25 egyúttal ismeretlen származású is, ezek még a XVIII. sz. derekán tettek polgáresküt, s valószínűleg idegen eredetűek voltak. A ritkább iparágak művelőinek származásáról itt sincs módom szólni. Mindenképpen érdekes azonban, hogy 1819-ben felvetette magát polgárnak a récsei születésű Inkey Ádám, számos más nemes, valamint egyéb foglalkozású (pl.: tiszt, szenátor) személy is. Benczéné Nagy Eszter: A nagykanizsai polgárok hagyatéki leltárainak vizsgálata a XVIII—XIX. sz. fordulóján. MTA PAB VEAB, 1977. A Dunántúl településtörténete 11 2. 1767—1848. A pécsi településtörténeti konferencia anyaga Pécs, 1977. 85—89. 1.