Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján
A közölt táblázatok és diagramok csak néha tették lehetővé — pl. a kerékgyártók és bognárok esetében —, hogy a mesterségek közötti finomabb különbségeket is jelölhessük. Nem ábrázolhattuk tehát, hogy a vargák között 11 fő német varga volt (ezek 1790—1818- között tettek polgáresküt), 2 magyar varga (mindegyik kanizsai származású). 1 pedig 1823-ban már suszter. A szabók közül 26 fő mint német szabó, 8 pedig magyar szabóként szerepel. Az utóbbiak csaknem mind Zala megyei születésűek, az előbbiek azonban főként az osztrák tartományokból, valamint Németországból származnak. A pusztán szabó, néha váltó-mives szabó foglalkozásúak születési helye azonban sokféle. Nem tanulság nélküli annak vizsgálata sem, hogy ugyanazon családnevek hányszor ismétlődnek a kötetben. Meglepő, hogy a 359 ruházati kézművesnél legfeljebb 20 névnél következtethetünk arra. hogy nevezettet fia is követte a mesterségben, s szintén letette a polgárok esküjét. Közülük 4 csizmadia, 5 takács, 4 szűrszabó, 3 szabó, 2 szűcs, 2 fésűs, 1 varga, és 1 gombkötő mesterséget űzött. A takácsoknál pl. a Hári és a Hersits-család elődje még Keresztúron, ül. Kapornakon született, a később nevezetessé vált Simon és Magyar csizmadiacsaládoké pedig Egerszegen és Zágrábban. A Polgárok Lajstroma azt a társadalmi állapotot tükrözi, melyben esküjük letételekor éltek a polgárok. Pedig tanulságos lenne azok foglalkozásának, életmódjuk alakulásának további vizsgálata is. Az 1813-ban esküt tett riegelsheimi születésű Wirth János kereskedő és mészáros pl. 1819-ben már évi 2400 Ft-ért bérelte az uraságtól a Korona vendéglőt, fő jövedelme tehát ebből származhatott. 50 Az 1797-ben esküt tett Albanits Jakab szlavóniai születésű szűcsmester — 1814-től városbíró — nagy lábon élhetett, ugyanis 1811ben 1438 Ft értékű különféle színű posztót, atlaszselymet, patyolatot, gyolcsot, conofart, drága fátylakat vásárolt (az 1810-től polgár, macedóniai születésű) Dobrovits Ignác kalmártól. Nyilván a ruhák csináltatásakor, még ugyanazon évben, csupán gombkötő munkákért több, mint 650 Ft-ot fizetett ki. 51 Nem feleltünk, mert nem felelhettünk arra a kérdésre, hogy meddig állt fenn a polgárság szervezete. Pontosan nem tudjuk. Kétségtelen, hogy a gazdasági élet fejlődése következtében a társadalmi megbecsülés alapja mindinkább a pénz lett. A polgárság kiváltságait ettől eltekintve már a századosság'- is megnyirbálta, az 1848—49. évi polgári forradalom pedig a nemesi kiváltságokkal együtt végleg eltörölte. 50 OL Batth. P. 1322/100. 463—468. 1. 51 TGYM Okm. 72. 66. 1. 52 Barbarits i. m. 76. 1., Degré: Nagykanizsa önkormányzata... i. m. 109. 1.
