Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján
Egy 1775-ben kelt céhes rendtartásban pedig külön bognár, pintér, ács (és kőműves), továbbá csutorás céhről olvashatunk. 46 Ezúttal is azt tapasztaljuk, mint a ruházati iparnál, hogy legkevesebben 1766—1785. között léptek a polgárok közé. A fémipart még jelentéktelen számú polgár képviselte. A lajstrom és az összeírás szerint főként a kovácsok és a lakatosok tevékenykedtek. Céhük is jelentős volt, ám — mint fentebb említettük — a lakatosok az asztalosokkal, a kovácsok pedig a bognárokkal alkottak közös céhszervezetet. A táblázat 4., az üveg-, cserép- stb. ipari főcsoportjából a XVIII. sz. derekán még a tímár- és fazekasmesterség volt a legjelentősebb. Az előbbi városunkban gyorsan veszített jelentőségéből. A fazekasiparé megmaradt ugyan 47 — céhük is mindvégig szép számú mesterrel működött — mégis feltűnően kevés polgárt találunk közöttük. A szíjgyártók és kötélgyártók számaránya ugyancsak változó volt. A tárgyalt második időszakban pl. 5 kötélgyártót vettek fel mesternek, az Összeírásokban azonban 1, illetve 2 fő szerepel csupán! Rendkívül érdekes, hogy palackgyártót nem találtunk a polgárok között — holott 1746-ban említették már a palackgyártók céhét, és az összeírásokban is szerepelnek 1770-ig. Az építőipart is meglepően kevés polgár képviselte, pedig az ács és kőmives céh 1723-tól szinte folyamatosan szerepel céhes emlékeinkben (az ácsmesterséget a faiparnál tárgyaltam), s városunkban sok és folyamatos építkezés folyt. Az élelmezési ipart a polgárság körében főként a mészárosok (céhszervezetük 1721-től mutatható ki) és pékmesterek képviselték. Feltűnő, hogy a nyilván nagy számú kocsmáros közül csupán az tett polgáresküt, aki egyúttal kereskedő, ill. módos gazda is volt. Nyilvánvaló, hogy mindkét ipar a földesúrnak fenntartott jog gyakorlásával kapcsolatos, így azt főleg földesúri telkeken űzték. Ezért többnyire nem is kerültek be az adózók rovatos kimutatásába. Ezeknek az iparosoknak nem is volt érdeke a polgárjog megszerzése, hisz közvetlenül a földesúrtól függtek. A mészárosságot űző zsidók vallásuk miatt sem nyerhettek polgárjogot. A gazda foglalkozással megjelöltek száma nagyon csekély. Valószínű, közéjük tartozott — mint már említettem — a mesterség megjelölés nélkül szereplő polgárok többsége. A kereskedők viszonylag csekély száma ugyanúgy magyarázható, mint a mészárosoké. A kevésbé jelentős, ritka iparágak folytatóinak tevékenységével a dolgozat csekély terjedelme miatt nincs módom itt foglalkozni. Mindenképpen Kanizsa gyors városiasodására utal, hogy könyvkötő, könyvnyomtató, órás, szobrász és több orvos, illetve chyrurgus is élt 48 városunkban. A táblázat végén az <! TGYM Okm. 72. 21. 3., 1775. (Ahol a továbbiakban e fejezetben a mesterségeknél 1746., 1775. évszám szerepel, az ezen két forrásra vonatkozik.) ' Kerecsényi Edit: Adatok a Zala megyei fazekasság történetéhez és értékesítési kérdéseihez. Kutatások a gazdasági és társadalmi élet szolgálatában. Dél-dunántúli Konferencia, Szekszárd, 1975. (Szerk. : Babies András) 79—89. 1. ^Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa egészségügyének... i. m. 7—30. 1.
