Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján
1746-ban pl. két egymást becsületében megsértő polgárt a tanács megbírságolt, s azzal fenyegetett meg, hogy ha újabb vétséget követnek el, a polgárok sorából kizárják őket, s polgárlevelüket visszaveszik. 26 A város első tanácsi jegyzőkönyvében még csak elvétve találkozunk 1—1 polgári eskütétel bejegyzésével. 1733. május 1-én pl. Tax Mihály tett esküt a városi tanács jelenlétében, melyről a bizonylatot megkapta. 2 ' 1743. december 8-án azonban Mösner János György fürstenfeldi rézművestől — aki kanizsai polgárnak jelentkezett — a városi kancellária már azt is megkívánta, hogy származásáról igazoló okiratot mutasson fel. 28 A polgárok teljes névsorát először az 1743. május 2-i tanácsülésen — midőn gróf Szapáry elhunyta alkalmából kérvényt küldtek a kamarai direktorhoz a város jobb szabadságba helyezése végett — jegyezték fel. A felsorolás 12 tanácstag és 58 polgár nevét tartalmazza. 20 Ez az összes gazdáknak kb. 10%-át képezte. 1748-ban német, majd később magyar nyelven beírták a protokollumkönyvbe a polgárok esküjének szövegét. Utóbbi így hangzik: ..En N. N. Esküszöm a Szent Háromságra Atya, Fiú és Szent Lélek Istenre. Boldogságos Szűz Máriára és Istennek mindent Szentéire, hogy én ezen böcsületes Városbéli Purgerekkel edgyet értvén mindennemű Város terheit, Fő képpen tűznek lételében minden vissza vonyás nélkül híven, jámborul, és igasságossan viselnyi és segítségül lennyi kívánok és akarok és az előttem járók Tiszteinek illendő böcsületett adok, első Instantiámnak tartom fejet haitok, egyszóval edgy üt élni és halni a több böcsületes Purgerekkel akarok Isten engem úgy Segéllen és Istennek Szent Evangéliuma."^ 0 A polgárság jogai közül leglényegesebb az aktív és passzív választójog volt. Teljes jogú céhbeli mester is csak esküt tett polgár lehetett. Létszámuk korlátozott volt. ez azonban mindenképpen azt a célt szolgálta, hogy a város vezetése a német kisebbség kezében maradhasson. :u Kétségtelen, hogy a polgárokat eleinte gróf Batthyány is kedvezményezett elbánásban részesítette. Az 1753. évi contractus első pontja ugyanis így szól: „Azok a kik Purgerek, és mesterséget űznek, ámbár csak házocskát is minden appertinentiák nélkül bírnának, Söllérek közé számláltatni nem fognak, és kélt napi munkára nem köteleztettnek."12 —O— A .,Polgárok lajstroma"-! 1809-ben állította össze Ege József városi főjegyző 1745-től visszamenőleg a régi jegyzőkönyvek bejegyzései alapján, és 1826-ig vezették. Ábécé-rendben tartalmazza a polgárok nevét, születési helyét, foglalkozását és a felvételről intézkedő tanácsülés keltét. A nevek csopor2,1 Uo. 215—216. 1. 27 Uo. 145. 1. ^Uo. 186. 1. 29 Uo. 181—183. 1. :,(l Uo. 224—225. és 252. 1. :!1 Degré Alajos: Nagykanizsa... i. m. 106—107. 1. és Csekey István— Degré Alajos: Babocsay József, Hévíz első ismertetője. Balatonfüred-Hévíz. 1960. 32 OL Batth. P. 1322/181. No. 101. 37—38.' 1. 1753.
