Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 8. (Zalaegerszeg, 1978)
Kerecsényi Edit: Adatok Nagykanizsa településtörténetéhez A „polgárok lajstroma"(1745—1826) alapján
lositásakor Ege ügyelt arra, hogy azok az eskütétel időrendjében kövessék egymást. A bevezető szerint ugyan a kötet célja „... a nevezetesebb Városokban felette szükséges Rendtartás, mely minden Dolognak a Lelke. ..", ám valószínű, hogy a polgárok egy kötetben való nyilvántartását főleg a város lakosságának gyors gyarapodása és a növekvő földesúri elnyomás tette szükségessé, hisz csak az 1811. évi contractus tett az évtizedeken át tartó úrbéri vitára pontot. A kötetben 782 név található, ám ebből négyet csaknem teljesen összefirkálva, másik tizenhatot pedig különböző indokolással (nem fizette meg a taksát, egyszer már szerepel a lajtsromban stb.) töröltek. Vizsgálódásunk tárgyát tehát 762 polgár képezi, akiknek összetételét a következő szempontok szerint csoportosítottuk: a) születési hely és az eskütétel időpontja b) foglalkozás és az eskütétel időpontja c) végül diagramokon a foglalkozás és a születési hely szerinti megoszlásban. Elöljáróban hangsúlyoznunk kell azonban, hogy e kötet elemzése csupán Kanizsa vezető társadalmi osztályának: a polgárságnak rétegződésére vet fényt; a város communitásának egészéről csak távoli következtetéseket vonhatunk le belőle. Nem tudjuk ugyanis, hogy az egyes időszakokban a város családjainak hány százaléka szerepelt a polgárok között, sem azt, hogy ki s milyen idős korában tett polgáresküt, azaz hány éven át volt tagja a testületnek. Bizonyosra vehetjük, hogy egyes foglalkozási ágakban — pl. a népes, tekintélynek örvendő céheknél — tekintélyt, s hasznot jelentett polgárnak lenni. Más. kisebb társadalmi rangot képviselő iparoknál viszont ez nem játszhatott különösebb szerepet. Csak ezzel magyarázhatjuk, hogy pl. az építőipart és a fazekasmesterséget feltűnően kevés polgár űzte. De felettébb kevés a gazdák száma is soraikban, még akkor is, ha a foglalkozás nélkül szereplő polgárokról feltételezzük, hogy azok főfoglalkozása a gazdálkodás volt. Az sem valószínű, hogy az Ausztriában vagy éppen Veszprém megyében születettek onnét is érkeztek Kanizsára. Lehet, hogy mielőtt a polgárok testületébe léptek, hosszú időn át más városban éltek, vagy éppenséggel Kanizsán, de pusztán lakosként. a) A polgárok születési hely és az eskütétel időpontja szerinti csoportosítása Ege József főjegyző már a kötet bevezetőjében közli, hogy a korábbi tanácsjegyzőkönyvekben gyakran nem találta meg a polgárok születési helyét, így 83 személynél azt nem közölhette. Ezek zömét még 1765 előtt vették fel polgárrá. Meg kell még jegyeznem, hogy a lajstromban a helységnevek mellett néhány esetben valószínűleg téves megye-, ill. országmegjelölés áll. Az egyöne QL Batth. P. 1322/181. No. 101. Fol. 91—202. 1811. Barbarits i. m. 39—40. 1.
